Évek óta fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy a donorcsaládok és a szervátültetettek ne érezzék magukat egyedül. Munkájával, odafigyelésével és emberségével sokak számára jelent kapaszkodót, bizonyítva, hogy a szeretet még a legnehezebb veszteségek után is képes utat mutatni.

Egy család fájdalma, amiből másoknak remény született

2011-ben egy pillanat alatt megváltozott a család élete. Fiuk, Csikós József, vagy ahogyan mindenki becézte, Csiki váratlanul, azonnali szívhalál következtében hunyt el. Az a veszteség, amit egy szülő ilyenkor átél, szavakkal aligha írható le. A gyász hosszú időre beköltözött a mindennapokba, és a családnak újra kellett tanulnia, hogyan éljen együtt a hiánnyal.

Ebben a nehéz időszakban azonban nem maradtak egyedül. Ott voltak mellettük a családtagok, a barátok, azok az emberek, akik nem kerestek nagy szavakat, nem akarták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Egyszerűen csak jelen voltak. Együtt emlékeztek, együtt hallgattak, együtt sírtak és együtt próbáltak továbbindulni.

Irma ma is hálával gondol vissza erre az összefogásra. Hiszi, hogy a legnehezebb terheket sem kell egyedül cipelni, és hogy a szeretetteljes közösség képes megtartani az embert akkor is, amikor úgy érzi, minden összedőlt körülötte.

Egy találkozás, ami új irányt mutatott

A gyász évei alatt egy különleges beszélgetés adott új értelmet a fájdalomnak. Irma egy májtranszplantált emberrel találkozott, aki arról mesélt, mennyire szeretné kifejezni háláját annak a donorcsaládnak, amely lehetővé tette számára az új életet.

Ez a találkozás mély nyomot hagyott benne.

Rádöbbent arra, hogy a donorcsaládok és a szervátültetettek között egy láthatatlan, mégis rendkívül erős kötelék létezik. Az egyik oldalon ott van a veszteség, a másikon pedig az élet ajándéka. És bár soha nem találkoznak egymással, történeteik örökre összekapcsolódnak.

Ekkor fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy szükség lenne egy helyre, ahol a hála, az emlékezés és a szeretet méltó módon találkozhat.

Egy emlékhely, ami sokaknak jelent otthont

Az elképzelésből 2018 szeptemberében valóság lett. Kiskunfélegyházán létrejött az ország első olyan emlékhelye, ahol a donorcsaládok és a szervátültetettek együtt emlékezhetnek.

Az emlékhely hamar több lett egyszerű emlékműnél. Olyan találkozási ponttá vált, ahol az emberek megoszthatják egymással történeteiket, kifejezhetik hálájukat, és erőt meríthetnek egymás jelenlétéből.

Az ország különböző pontjairól érkeztek megkeresések. Donorcsaládok szerették volna szerettük nevét megörökíteni az emlékhelyen, szervátültetettek pedig személyesen szerették volna leróni tiszteletüket azok előtt, akiknek életüket köszönhetik.

Irma számára minden ilyen találkozás megerősítést jelentett abban, hogy jó úton jár.

Amikor a segítségnyújtás közösséggé válik

Az emlékhely körül egyre nagyobb közösség alakult ki, és egyre többen fordultak hozzá segítségért. Ez vezetett ahhoz, hogy 2020 szeptemberében létrejött a Szervdonor Családokért Alapítvány.

Az alapítvány célja nem csupán az emlékezés. Legalább ennyire fontos a támogatás, a kapcsolódás és az odafigyelés. Az elmúlt évek során számos család kapott segítséget, legyen szó lelki támogatásról vagy akár a mindennapokat megkönnyítő adományokról.

Irma különösen fontosnak tartja, hogy azok a családok, akik hasonló veszteséget éltek át, tudják: nincsenek egyedül. Van hová fordulniuk, van kihez szólniuk, és vannak olyan emberek, akik pontosan értik, min mennek keresztül.

Ahol sírni is szabad, és remélni is

Az alapítvány munkájának egyik legfontosabb része a gyász feldolgozásának segítése. Az elmúlt időszakban olyan foglalkozások és közösségi alkalmak is elindultak, ahol a résztvevők biztonságos, elfogadó légkörben beszélhetnek érzéseikről.

Itt nem kell erősnek mutatni magukat. Nem kell elrejteni a könnyeket vagy úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Ezeken az alkalmakon a résztvevők megtapasztalhatják, milyen sokat jelent, amikor valaki meghallgatja őket, és amikor olyan emberek között lehetnek, akik hasonló utat jártak be.

Sokszor egyetlen beszélgetés, egy ölelés vagy egy megértő mondat is elegendő ahhoz, hogy valaki újra reményt találjon.

Országos elismerés egy közös ügyért

Az évek során végzett munka nem maradt észrevétlen. A donorcsaládokért és a szervátültetettekért végzett tevékenysége országos figyelmet kapott, és 2026-ban Csikósné Irma a Nők Lapja Példakép Díj közösségszervező kategóriájának jelöltje lett.

A jelölés különösen sokat jelentett számára, hiszen nem saját sikerének tekinti, hanem azok közös elismerésének, akik mellette álltak az elmúlt években. A díjátadó gálán megtapasztalhatta azt a szeretetet és támogatást, amit Kiskunfélegyháza és az ország számos pontján élő sorstársak feléje sugároztak.

Számára azonban a legnagyobb elismerést továbbra sem az oklevél vagy a színpad jelenti. Hanem azok a pillanatok, amikor egy gyászoló szülő azt mondja neki: „Jó, hogy itt vagy.”

Van tovább

Ma már az alapítvány munkája jóval túlmutat Kiskunfélegyháza határain. Egyre több településen figyelnek fel arra, amit Irma és társai évek óta építenek. Nemrégiben Pécsre is meghívást kaptak egy donor-emlékhely avatására, ahol tapasztalataikkal segíthették a kezdeményezést.

A jövőben szeretnék tovább erősíteni a donorcsaládok támogatását, bővíteni a gyászfeldolgozó programokat és még több embert elérni azok közül, akiknek szükségük van egy megértő közösségre.

A szeretet valóban utat talál

Csikósné Irma története nem a veszteségről szól, hanem arról, mi történik azután. Arról, hogyan lehet a fájdalmat együttérzéssé formálni, a hiányból közösséget építeni, és a szeretetet továbbadni azoknak, akiknek éppen erre van szükségük.

Az ő példája azt üzeni mindannyiunknak, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is lehet kapaszkodót találni. Hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem bátorság. És hogy a szeretet valóban képes hidat építeni emberek között.

Olyan hidat, amelyen keresztül a remény újra és újra utat talál a szívekhez.

A rendezvényen készült fotókat a Nők Lapja stábja készítette.