– Mi teszi különlegessé a külterületek képviseletét?

– Ez egy nagyon nagy terület, ráadásul nem klasszikus értelemben vett tanyás térségről beszélünk. Selymes, Halesz, Alsó- és Felső-Galambos, Ringhegy, Szabóhegy és a többi külterületi rész is sajátos adottságokkal rendelkezik. Itt a dűlőutak sokszor szinte utcákként működnek, hiszen sűrűn lakott területekről van szó. A külterületnek ezért másfajta figyelemre és munkára van szüksége, mint egy városi körzetnek.

Amikor képviselő lettem, már akkor azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a nagy területet úgy képviselni, hogy az ott élőket is minél jobban bevonjuk. Ezért tartottam fontosnak a civil szervezetek létrehozását és megerősítését is.

– Ebben milyen szerepet töltenek be a civil közösségek?

– Nagyon fontos szerepük van. A Nagyszőlő úti Gazdakör, a Haleszi Gazdakör és a Selymesi Egyesület olyan közösségeket jelentenek, amelyek segítségével napi kapcsolatban lehetünk a külterületen élőkkel. Nemcsak problémákról beszélünk, hanem ötletekről, kulturális és hagyományőrző programokról, illetve szociális ügyekről is.

A civil szervezeteken keresztül például rászorulóknak is tudunk segíteni, együttműködünk a várossal és a Szociális Osztállyal, szükség esetén pedig a segélycsomagok eljuttatásában is részt veszünk. Így tulajdonképpen folyamatos rálátásom van arra, mi történik a körzetben.

– A közösségi életre is nagy hangsúlyt helyeznek. Melyek azok a rendezvények, amelyek már hagyománnyá váltak?

– Nagyon sok ilyen program van. A kenyérszentelő ünnepségen például már harminc éve folyamatosan részt veszünk, és ugyanígy hosszú múltra tekint vissza az aratóünnepség is. Fontos, hogy a külterületen élők minden korosztálya megtalálja a számára megfelelő programot.

A gyerekeknek gyermeknapokat szervezünk, Selymesben külön is, hiszen ott is nagy igény van erre. Az idősekre ugyanúgy figyelünk: karácsony előtt ünnepségeket szervezünk, amelyekre rendszeresen sokan eljönnek. Ezek az alkalmak azért is fontosak, mert a külterületiek számára ugyanúgy szükség van közösségre, találkozásokra és közös élményekre, mint a városban élőknek.

– A mindennapokban azonban nemcsak rendezvények, hanem nagyon is kézzelfogható problémák várják a képviselőt. Mennyire jelent ez napi feladatot?

– Gyakorlatilag minden nap. Ha a telefonálásokat is beleszámítom, három-négy óra biztosan rámegy naponta a körzetre. Amikor autóval járom a dűlőutakat, folyamatosan figyelem, hol van probléma, mit kell megcsinálni, és utána ennek megfelelően szervezzük a munkát.

Van egy kifejezetten külterületen dolgozó brigád is, amelynek létrehozását annak idején én kezdeményeztem. Ők többek között az utak szélét, a buszmegállók környékét, a közösségi területeket tartják rendben, részt vesznek a kaszálásban, az ágak eltávolításában és az illegális hulladék felszámolásában is. A városgazdálkodással nagyon jó az együttműködésünk, én pedig folyamatosan koordinálom, hogy hol van éppen szükség a munkájukra.

– A hulladék elhelyezése továbbra is visszatérő probléma?

– Sajnos igen. Pedig a külterületen is rendelkezésre állnak a lehetőségek: van rendszeres szemétszállítás, igénybe lehet venni a zsákos elszállítást, lomtalanítás is van, valamint működnek a szelektív hulladékgyűjtő pontok. Ennek ellenére időről időre előfordul, hogy a konténerek mellé vagy más területekre illegálisan kerül hulladék.

A brigád hétfőnként rendszeresen rendbe teszi a hulladékgyűjtő pontokat és a buszmegállókat, de ha a hét során valaki jelzi, hogy valahol illegálisan lerakott hulladék jelent meg, akkor igyekszünk minél hamarabb intézkedni. Jó lenne, ha mindenki megértené, hogy ezeknek a problémáknak a megelőzésében a lakosságnak is nagy szerepe van.

– Az utak állapota talán a külterületen élők egyik legfontosabb kérdése. Milyen változások történtek ezen a téren?

– Az egyik legfontosabb feladat mindig az, hogy az utak járhatóak legyenek. Ebben nagyon sokat léptünk előre. Korábban voltak olyan kritikus útszakaszok, amelyek bizonyos időjárási körülmények között szinte járhatatlanná váltak. Ezeket folyamatosan javítottuk, töltöttük, karbantartottuk.

A földutaknál ugyanakkor tudomásul kell venni a természeti adottságokat is. A homokos utak száraz időben porosak, eső után pedig sárosak lehetnek. Ezekkel együtt kell élni, de természetesen mindent megteszünk azért, hogy az utak minél jobb állapotban legyenek.

– Új eszközök is segítik ezt a munkát.

– Igen. Az elmúlt években több olyan beruházást sikerült megvalósítani, amely a külterületi munkát könnyíti meg. Az egyik idei fejlesztés például egy tíztonnás vibrációs henger beszerzése. Ez azért fontos, mert a gréderezés után az utak felülete sok esetben még nem megfelelő a gyalogosok, kerékpárosok vagy akár a babakocsival közlekedők számára.

A hengerrel az út tömöríthető, így sokkal használhatóbb felületet kapunk. Ez egy tízmillió forintot meghaladó beruházás, de nem kizárólag egy körzetet szolgál: a külterületi munkák során máshol is használható.

– Több útfelújítás is megvalósult. Melyeket emelné ki?

– A Csólyosi út felújítását például hosszabb folyamatként kell nézni. Annak idején azt javasoltam, hogy ne egyszerre próbáljuk meg megoldani, hanem minden évben, a lehetőségeinkhez mérten egy-egy szakaszt újítsunk fel. Így végül mintegy öt kilométeres szakaszon tudtunk fokozatosan előrelépni.

Az idei év egyik fontos eredménye a Hatodik dűlő felújítása is, amelyre körülbelül hétmillió forintot fordítottunk. Több mint háromszáz méteren készült el az aszfaltos szakasz. Ezek nem mindig látványos beruházások, de az ott élők számára nagyon is fontosak.

– A közvilágítás fejlesztése is folyamatosan napirenden van.

– Igen, minden évben próbálunk előrelépni. Volt olyan időszak, amikor Halesz belsejében egyetlen fejlesztéssel hetvennél is több lámpatestet helyeztünk ki. Azóta is folyamatosan bővítjük a hálózatot, ahol pedig szükséges, sűrítjük a lámpákat.

A közvilágításnál mindig azt kell figyelembe venni, hogy közösségi célt szolgáljon. Nem arról van szó, hogy egyetlen ingatlan bejáratát világítsuk meg, hanem olyan helyeken kell fejleszteni, ahol azt a környéken élők is használják. A lakossági jelzésekre is igyekszünk gyorsan reagálni: ha valahol nem működik egy lámpa, jelzik, mi pedig továbbítjuk a hibát a javítást végzőknek.

– Selymesben egy új játszótér is készülhet. Miért tartja ezt különösen fontosnak?

– Selymesben már régóta igénylik a játszóteret. Először alkalmas területet kellett találni, hiszen a meglévő önkormányzati terület nem volt megfelelő helyen. Több lehetőséget is megnéztem, végül sikerült megtalálni egy olyan ingatlant, amely négy telekből áll, és megfelelő helyszínt biztosíthat a játszótér, illetve később akár parkoló kialakítására is. A területet az önkormányzat megvásárolta.

Én mindig azt vallom, hogy ha egy fejlesztés fontos, de egyszerre túl nagy terhet jelentene a költségvetésnek, akkor ütemezni kell. Lehet, hogy két-három év alatt készül el, de akkor is elkészül. Ugyanezt az elvet követjük a játszótér esetében is.

Nagyon bízom benne, hogy jövőre már megvalósulhat. Ha minden játszóeszközre nem jut egyszerre pénz, akkor azokat később is lehet bővíteni. A lényeg, hogy maga a játszótér elkészüljön.

– Mit jelent önnek egy ilyen fejlesztés a közösség szempontjából?

– Azt gondolom, hogy ahol játszótér van, ott élet is van. Ahol játszótér van, ott fiatal családok vannak, ott fejlődés van, és ott van a helyben maradás lehetősége is. Ezért tartom ezt sokkal többre egy egyszerű beruházásnál. Egy játszótérnek üzenete is van: azt mutatja, hogy az adott területen számolunk az emberekkel és a jövővel.

– Van azonban egy ennél is nagyobb léptékű terv: az ivóvízhálózat fejlesztése.

– Ez jelenleg az egyik legfontosabb feladat. A Galamboson élők ivóvízellátásának megoldása régi probléma. A környező területeken már több helyen rendelkezésre áll az ivóvíz, de éppen a sűrűbben lakott galambosi részeken maradt még hiányosság.

Korábban sikerült elérni, hogy a vezeték eljusson az Nagyszőlő úti óvodához, majd tovább, egészen a Kunszállás felé vezető útig. Ezzel megteremtettük a további fejlesztés lehetőségét is. Most már koncepció is készült a folytatásra, és a tervezés, illetve az engedélyeztetés is elindult.

A teljes beruházás nagyságrendileg 1,2–1,3 milliárd forintos projekt lehet, ezért ezt a város önállóan nem tudja finanszírozni. Külső forrásra, pályázatra vagy hazai támogatásra mindenképpen szükség lesz. A fejlesztés mintegy 430 családot érintene, ezért úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen meg kell valósítani.

– Ön több évtizede foglalkozik a külterületek képviseletével. Mi ad még mindig lendületet ehhez a munkához?

– Én is itt élek. Mindig is külterületen éltem, tanyán, a 13. körzetben. Tudom, milyen a tanyai, illetve külterületi élet, és azt is tudom, hogy milyen problémákkal találkoznak az itt élők. Nem kívülről nézem ezeket a dolgokat.

Ezért van az is, hogy ha valaki hozzám fordul egy problémával, akkor nem tekintem lezártnak az ügyet csak azért, mert elsőre nem sikerül megoldani. Ha megoldható, akkor keresem a lehetőséget, és addig próbálkozom, amíg lehet.

– Gondolkodik már a hátralépésen?

– Egyelőre nem. Még mindig nagy lendületben vagyok, és nem érzem úgy, hogy ne tudnám elvégezni ezt a munkát. Persze végső soron a választók döntenek. Egy képviselő munkáját ötévente minősítik, amikor az emberek elmennek szavazni.

Én ezt komoly felelősségnek érzem, különösen azért, mert mindig jelentős támogatást kaptam. Amíg a választók úgy döntenek, hogy szükség van rám, addig kötelességemnek érzem, hogy a rám bízott feladatokat elvégezzem.

– Mennyire szól bele az országos politika a helyi ügyekbe?

– Én mindig azt vallottam, hogy önkormányzati szinten elsősorban a város érdekeit kell nézni. Az önkormányzatnak együtt kell működnie az aktuális kormánnyal, hiszen a nagyobb beruházásokhoz, pályázatokhoz és fejlesztésekhez sok esetben külső forrásokra van szükség.

A civil szervezeteinkben például soha nem politizálunk. Az alapszabályukban is szerepel, hogy politikai tevékenységet nem folytatnak. Ott feladatok vannak, egymással törődünk, és azon dolgozunk, hogy a közösségnek jobb legyen.

Én azt gondolom, hogy helyi szinten semmi értelme a pártos megosztottságnak. Lehetnek különböző politikai nézetek, de amikor egy város fejlesztéséről, egy út felújításáról, a közvilágításról vagy éppen az ivóvízről van szó, akkor a város érdeke kell, hogy az első legyen. Ha együtt tudunk dolgozni, nagyobb eredményeket lehet elérni.

– Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnia, mit jelent önnek a képviselői munka, mit mondana?

– A képviselői munka számomra a legnagyobb felelősségvállalás, amit egy ember a városáért, a szűkebb közösségéért megtehet. Az, hogy a választerületemben élők több ciklus óta bizalmat szavaznak nekem, megerősít abban, hogy jó úton járok. Bármilyen apró siker, eredmény, ami jobbá teszi az életünket, sőt még a kudarcok is,  tovább visznek ezen az úton.  Nagy kihívás a mai világban az emberek érdekeit képviselni, az emberekkel szót érteni, közös  célokat megfogalmazni és azokat megvalósítani. Én mindig olyan ember voltam, aki megdolgozott az eredményekért és nem féltem  a kihívásoktól. Örülök, hogy olyan munkát végezhetek, ami közel áll hozzám és amivel hozzájárulhatok az itt élők problémáinak megoldásához.

fotó: archív