Húsz pont a félegyházi valóságért

Amikor tavaly év végén a városházán megkezdődtek a 2026-os költségvetés előkészületei, a Veled a Városunkért Egyesület képviselői nem üres kézzel érkeztek. Horváth Tamásék egy mintegy húsz pontból álló, aprólékosan kidolgozott javaslatcsomagot tettek le az asztalra. Ebben a csomagban nem utópisztikus álmok, hanem Kiskunfélegyháza égető, kézzelfogható szükségletei kaptak helyet: egészségügyi és szociális hálót megerősítő fejlesztések, valamint sürgető közterületi beruházások.

A politikus szerint az utak és járdák állapota már rég túlmutat az esztétikai kérdésen; ez ma már életminőségi, sőt közlekedésbiztonsági probléma. Képviselőként nap mint nap szembesül a Bajza, a Bessenyei az Arad, vagy éppen a Ficsór József utca lakóinak panaszaival.

– Nem luxusberuházásokat kérünk, hanem azt, hogy a félegyháziak tisztességes körülmények között juthassanak el a munkába, az iskolába vagy a boltba – vallja a képviselő.

Horváth Tamás rámutat egy komoly módszertani problémára is, ami a városi fejlesztéseket jellemzi: az indokolatlanul elhúzódó, ütemekre szabdalt felújításokra. Véleménye szerint sokkal kifizetődőbb és a lakosság számára is elviselhetőbb lenne, ha egy-egy utcát nem szakaszosan, éveken át húzódva újítanának fel, hanem egyszerre, teljes rekonstrukció keretében valósulna meg a beruházás. Az időhúzás ugyanis csak növeli a költségeket és a helyiek bosszúságát.

A mikropolitika diadala: amikor a legkisebb ügy a legnagyobb fegyvertény

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt félév sűrűjéből mire a legbüszkébb, a képviselő válasza meglepő lehet azok számára, akik a politikai teljesítményt kilométerekben vagy milliókban mérik. Horváth Tamás nem egy hatalmas projektet említ, hanem arcokat, sorsokat és apró, helyi győzelmeket.

– Számomra azok a legfontosabb eredmények, amikor sikerül egy embernek vagy egy családnak valódi, közvetlen segítséget nyújtani – fogalmaz halk, de határozott tónussal. Egy külvárosi utcában kihelyezett szemetes, egy szakszerűen kialakított vízelvezető árok, amely megóvja a pincéket a felhőszakadásoktól, vagy egy balesetveszélyes járdaszakasz gyors javítása – ezek azok a mikroszkopikus ügyek, amelyek egy kívülállónak láthatatlanok, az ott lakóknak viszont megváltoztatják a mindennapjaikat.

Ugyanakkor ennek a munkának megvan a maga nehéz oldala is. Ellenzéki képviselőként különösen megterhelő szembesülni azzal, hogy egy teljesen jogos és ésszerű lakossági kérés politikai megfontolások vagy a bürokrácia útvesztői miatt hónapokig, olykor akár évekig is vár a megoldásra. Kevés nyomasztóbb érzés van annál, mint amikor egy képviselő pontosan tudja, mire lenne szükség, mégsem tud érdemben előrelépést elérni. A tehetetlenség talán a legnagyobb lelki teher azok számára, akik valóban közvetlen kapcsolatban állnak a választóikkal, és felelősséget éreznek a problémáik iránt.

A fűtőmű árnyékában: technológia kontra párbeszéd

Az elmúlt időszak egyik leginkább megosztó és legnagyobb horderejű önkormányzati ügye kétségkívül a biomassza-fűtőmű fejlesztésével kapcsolatos előterjesztés volt. Horváth Tamás ebben a kérdésben is a rá jellemző árnyalt, mégis határozott álláspontot képviselte. Leszögezi: nem magával a modern, környezetbarátnak szánt technológiával szemben fogalmazott meg aggályokat. A probléma gyökere sokkal inkább a folyamat átláthatatlanságában és a lakosság teljes kihagyásában rejlett.

Egy ekkora horderejű, a város arculatát, környezetét és gazdaságát hosszú távon meghatározó beruházás előtt elengedhetetlen lett volna a széles körű, őszinte tájékoztatás és a valódi lakossági egyeztetés. Horváth Tamás szerint a modern önkormányzatiság alapja a párbeszéd. Nem lehet a döntéseket a félegyháziak feje felett, zárt ajtók mögött meghozni, majd kész tények elé állítani őket. Minden olyan fejlesztés, amely közvetlenül érinti a helyiek életterét, csak akkor lehet sikeres, ha bírja a közösség bizalmát és támogatását.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a következő időszak egyik legfontosabb logisztikai feladata is. A fűtőmű tervezett fejlesztéséhez korábban jelentős járdafelújítási források tartoztak. A képviselő logikája tiszta: a beruházás nyomvonala által érintett szakaszokon érthető a várakozás, ám azokat a Petőfi lakótelepi járdák felújítását, amelyeket a munkálatok garantáltan nem fognak felvonulási területként érinteni vagy tönkretenni, nem szabadna tovább halogatni. A lakótelepen élők nem várhatnak éveket a biztonságos közlekedésre egy másik projekt csúszása miatt.

A hideg napok szolidaritása

A képviselői munka igazi próbatétele azonban nem a meleg ülésteremben, hanem a téli hónapok fagyos valóságában jött el. Kiskunfélegyházán is sok család él a létbizonytalanság szélén, és amikor beköszöntöttek a tartós mínuszok, Horváth Tamáshoz ugrásszerűen megnőtt a segítségkérések száma. Tűzifahiány, lakhatási válságok, elszabaduló rezsiköltségek és mélyülő szociális krízisek jellemezték ezt az időszakot.

Ezekben a hónapokban a politikus szerepe átértékelődött: klasszikus képviselőből egyfajta szociális koordinátorrá, hídemberré vált. Több esetben személyesen járt közbe, hogy a rászoruló nagycsaládok vagy egyedülálló idősek gyors és hatékony támogatást kapjanak, és aktív szerepet vállalt olyan komplex lakhatási problémák megoldásában is, ahol a merev hivatali struktúrák helyett az önkormányzati intézmények rugalmas, emberséges együttműködését kellett kikényszeríteni.

– A képviselői feladat sokszor nem a gombnyomogatásban merül ki. Az a dolgunk, hogy összekössük a bajba jutott embert azzal a civil szervezettel, intézménnyel vagy hatósággal, amely képes megfogni a kezét, mielőtt végleg leszakadna – magyarázza.

Út és fény: a félegyházi igények origója

Ha megvonjuk a kérések és megkeresések statisztikai mérlegét, a félegyháziak igényei nem változtak az elmúlt években. A panaszok origójában szinte mindig három dolog áll: a közvilágítás hiányosságai vagy sötét foltjai, a belterületi utak és járdák katasztrofális állapota, valamint a külterületi utak járhatósága, amely a tanyavilágban élők számára az egyetlen köldökzsinórt jelenti a várossal, a háziorvossal és az iskolával.

Horváth Tamás pontosan tudja, hogy ellenzékiként nincs közvetlen ráhatása a végrehajtó hatalomra és a kassza kulcsára. Ám ezt nem kifogásként, hanem kötelességként éli meg. Ha a döntéshozatalból ki is zárják, a hangját nem vehetik el: ígérete szerint minden lehetséges fórumon, bizottsági ülésen és közgyűlésen szóvá teszi és napirenden tartja ezeket a problémákat, amíg megnyugtató megoldás nem születik rájuk.

Konzekvencia: az emberközeli politika hitele

Mindent egybevetve, Horváth Tamás elmúlt féléves tevékenysége egy olyan politikai filozófiát tükröz, amely Kelet-Közép-Európában sajnos ritkaságszámba megy. Egy olyan világban, ahol a sikert gyakran a monumentalitásban mérik, ő makacsul kitart amellett, hogy a helyi politika hitelét az emberközeli működés adja.

A Veled a Városunkért Egyesület képviselője nem ígér csodákat, sem kövezettel borított aranyutakat. Amit kínál, az a következetes, szívós jelenlét és az a tudat a félegyháziak számára, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Legyen szó szociális krízisről, egy göröngyös utcáról vagy a biomassza-fűtőmű átláthatóságáról.