A Platán utcától az Európai Parlamentig
– Félegyházán nőttél fel, ott is tanultál egészen a középiskoláig. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?
– A Platán Utcai Általános Iskolába jártam, és tulajdonképpen ott indult el minden. Volt egy kiváló angoltanárom, Dr. Cserháti Lászlóné, nekünk csak Margó néni, akinek nagyon sokat köszönhetek. Már felső tagozatban megszerettem az angolt, jól is ment, és ez meghatározó lett a későbbiekben.
A nyelvek és a történelem különösen érdekeltek, ezért a Móra Ferenc Gimnáziumban is nyelvi tagozatos osztályban tanultam. Az angolt ott tudtam igazán kamatoztatni, és tizenegyedik osztály nyarán sikeresen felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Emellett emelt szinten tanultam olaszt is. A történelem iránti érdeklődésem is végig megmaradt.
Mint sok más diák, én sem tudtam pontosan, mi szeretnék lenni. Voltak elképzeléseim, de konkrét tervem még nem. Szerencsére a szüleim, valamint általános- és középiskolai tanáraim kellően felkészítettek a „nagybetűs életre”, így a felsőoktatásban és a karrierépítés során is sikerrel vettem az akadályokat. Sokat köszönhetek nekik.
– Hogyan találtál rá a nemzetközi tanulmányok szakra?
– Végül a Szegedi Tudományegyetemen a nemzetközi tanulmányok szak mellett döntöttem. A geopolitika és a nemzetközi politika jobban érdekelt, mint más lehetőségek, így belevágtam – bár akkor még eléggé „fogalmatlan” voltam a pályát illetően.Szegedre költözve nagyon jó közösség alakult ki körülöttünk. Sokan érdeklődtünk az Európai Unió, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek iránt. Első év végén találkoztunk az ENSZ-szimulációk világával – ezek nemzetközi vitaversenyek, ahol különböző országok álláspontját képviseljük angol nyelven. Jártunk Budapesten, később Szegeden is szerveztünk hasonló eseményt, sőt Brnóban is részt vettünk versenyen.
Ez hatalmas élmény volt: nemcsak szakmailag fejlődtünk, hanem kitárult előttünk a világ. Akkor fogalmazódott meg bennem először komolyabban, hogy akár az ENSZ-ben is szívesen dolgoznék egyszer.
– A nyelvtanulás végig kulcsszerepet játszott az életedben. Hogyan jött a francia?
Az egyetemen rájöttem, hogy bár az olasz szép nyelv, viszonylag kevesen beszélik nemzetközi szinten. Ekkor kezdtem el franciául tanulni. Ebben inspiráló volt, amikor első évben vendégelőadóként ellátogatott hozzánk Trócsányi László igazságügyi miniszter, aki hangsúlyozta: ha valaki komoly nemzetközi pályára készül, érdemes olyan szakterületet vagy nyelvet választania, amelyhez kevesen értenek. Ő különösen támogatta a francia nyelv tanulását.
Diploma után még nem volt erős a francia tudásom, ezért egy évet Dél-Franciaországban, Nîmes-ben töltöttem egy Erasmus+ önkéntes program keretében. Tanársegédként dolgoztam egy középiskolában: angolul beszélgettem a diákokkal, kulturális programokat szerveztem, miközben én magam is intenzíven tanultam franciául.
Mivel ott kevesen beszélnek angolul, rá voltam kényszerítve a francia használatára. Egy év alatt középfokú szintre jutottam.
– Hogyan indult el a szakmai pályád?
– Hazatérve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nemzetközi közigazgatás mesterszakon folytattam tanulmányaimat. Közben jelentkeztem a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogramba, ahol évente hatvan fiatalt választanak ki minisztériumi munkára.Hét hónapot dolgoztam a Miniszterelnökségen, politikai elemzésekkel és háttéranyagok készítésével foglalkoztam. A program részeként három hónapot a párizsi nagykövetségen töltöttem, ahol főként sajtófigyeléssel és diplomáciai háttérmunkával foglalkoztam.
2022 februárjában gyakornokként kerültem ki az Európai Parlamentbe. Fél évre szólt a szerződésem, de már két hónap után jelezték, hogy hosszabb távon is számítanak rám. Így még abban az évben állandó szerződést kaptam.
– Pontosan mivel foglalkozol az Európai Parlamentben?
– Az Európai Parlamentben különböző szakbizottságok működnek. Korábban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság (AGRI), valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) munkáját követtem. Az új ciklusban már önállóan viszem az utóbbit.
Politikai tanácsadóként elsősorban migrációval, jogállamisági kérdésekkel és belügyi témákkal foglalkozom. Követem a bizottsági üléseket, felszólalás-tervezeteket írok a képviselőmnek, szavazási listákat és háttéranyagokat készítek. Ha a képviselő nem tud jelen lenni egy eseményen, gyakran én helyettesítem.
Gyakorlatilag a „jobb keze” vagyok: figyelem a lehetőségeket, jelzem a problémákat, és segítem a döntéshozatalra való felkészülésben.
– Mennyire volt magányos az utad, különösen a külföldi időszakokban?
– Nem volt teljesen magányos, mert már az egyetemen részt vettem rövidebb nemzetközi programokon. Ezek során megtanultam nyitottnak lenni és gyorsan kapcsolatokat építeni. Az első utam például Törökország kurd régiójába vezetett egy nemzetközi képzésre, egyedül mentem, senkit nem ismertem, de nagyon jó élmény volt.Franciaországban is volt mellettem öt másik fiatal különböző országokból, illetve nemzetközi lakóközösségben éltem. Persze voltak nehezebb pillanatok, főleg amikor hónapokig nem mentem haza, de rendszeresen tartottam a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal. Idővel természetessé vált az élet külföldön.
– Mit adott neked a nemzetközi közeg? Változott a magyarsághoz való viszonyod?
– Érdekes módon minél többet voltam külföldön, annál jobban értékeltem, hogy magyar vagyok. Sokszor hajlamosak vagyunk lekicsinyelni magunkat, mert kis ország vagyunk, de a nemzetközi térben rájöttem, hogy mi is rengeteget tudunk adni.Mindig vittem magammal egy kis „magyar virtust” legyen szó pálinkáról vagy házi kolbászról. Ugyanakkor rengeteget tanultam más nemzetektől is. Például spanyol lakótársaim révén ma már hellyel-közzel értem a spanyolt is.Bár Brüsszelben és Strasbourgban dolgozom, ha tehetem, hazamegyek Félegyházára. Az otthoni környezet tölt fel igazán. Nyáron, amikor egy hónapos parlamenti szünet van, szinte végig otthon vagyok, ez adja az egyensúlyt.
– Mik a céljaid? Hová szeretnél eljutni?
– Az európai politika központjában dolgozni hatalmas felelősség és motiváció. Minden nap komoly szakmai és politikai kihívásokkal szembesülünk. Engem az motivál, hogy olyan ügyekért dolgozhatok, amelyekben hiszek.
Konkrét „mi leszek, ha nagy leszek” tervem most nincs. Nagyon élvezem a jelenlegi munkámat, mert rendkívül változatos: egyszerre foglalkozom kül- és belpolitikai kérdésekkel, nemzetközi és magyar ügyekkel.
A legnagyobb érték számomra az, hogy egy nemzetközi közegben dolgozhatok, miközben erős magyar közösség is vesz körül. Néha valóban olyan, mintha egy kis magyar szigeten lennénk Brüsszelben.
