Móra Ferenc a tankönyveken túl – 3. rész
A legnagyobb hun kori aranykincs felfedezője
– Miután Móra Budapesten megszerezte földrajz-természetrajz szakos tanári diplomáját, Felsőlövőn kezdett tanítani. Csupán egy évig dolgozott itt, majd 1902-ben a Szegedi Naplóhoz került. Hogyan kezdődött régészeti pályája?
– Valószínűleg már az egyetemi tanulmányai alatt érdeklődött a régészet iránt. Saját bevallása szerint Hampel József és Czobor Béla régészeti témájú óráira be is járt. Azonban amikor Szegedre került a Naplóhoz, majd később 1904-ben felvették a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeumba, akkor a földrajz-természetrajz szakos tanári diplomájának megfelelően a természetrajzi tár vezetésével bízták meg. Nem sok időre rá, 1906-ban nagy valószínűséggel az akkori igazgató, Tömörkény István – akit tanítómesterének tartott – hatására, elvégezte első ásatását Szeged-Feketeszélen, ahol avar sírokat kellett feltárnia. Ezután évről évre számos ásatása indult. Fontos adat még, hogy 1908-ban elvégezte Kolozsváron, a Régészeti Tanszéken Posta Béla vezetésével meghirdetett régészeti tanfolyamot, ami egy gyorstalpaló képzésnek tekinthető a mai ember számára. Tömörkény halála után pedig 1917-ben Mórát nevezték ki a szegedi múzeum igazgatójának.
– Hol és milyen témájú ásatásokat végzett?
– Móra a munkássága során összesen 104 lelőhelyen végzett feltárásokat. Ezek zömében Szeged környéki lelőhelyek, például Desz, Ószentiván, Szőreg. Azonban számos alkalommal hagyta hátra a szegedi múzeum illetékeségi területét bejelentések nyomán, így kevés alkalommal ugyan, de ásott a mai Bács-Kiskun és Békés vármegye határain belül is. Érdeklődése pedig nem korlátozódott egyetlen korszakra, ásatásai során az őskortól egészen a késő középkorig számos korszakot tárt fel.
– Mi tekinthető a legértékesebb és a legnagyobb régészeti munkájának?
– A legértékesebb kutatása kétség kívül a Szeged-Nagyszéksós. Itt talált rá a legnagyobb hun kori aranykincsleletre. 1912-ben szőlőtelepítés közben kerültek elő innen az első aranyleletek, később 1926-ban végzett Móra egy kis területen feltárást és 93 hun kori aranytárgyat talált. A lelőhelyről a szegedi Móra Ferenc Múzeumban ma mintegy 200 aranytárgyat őriznek. Legnagyobb ásatása a Csóka-Kremenyák (Čoka, Szerbia) lelőhely volt, ahol 1907-től kezdve összesen hét évig ásott egy az újkőkorba sorolható települést.
– Hogyan ítélték meg munkásságát kortársai?
– A vélemények Móráról nagyon megoszlanak. A kortársai a legszerencsésebb kézzel ásató magyar régésznek tartották. Azonban kevesen ugyan, de voltak olyanok is, akik hozzá nem értő amatőrnek tartották. A ma élő régészek zöme nem ítéli el Mórát, mivel a korának megfelelő módszerekkel ásott, inkább ugyancsak a legszerencsésebbnek tartják.
– Publikálta-e tudományos eredményeit?
– Nagyszámú ásatásai ellenére Móra összesen 12 tudományos igényeket kimerítő publikációt írt. Írásai nagy része az Archaeologiai Értesítőben és a szegedi Régészeti Intézet Dolgozatok című folyóiratában jelent meg. Írt az első ásatásának eredményeiről, de például a Kunágotán feltárt honfoglaló sírokról és a csókai neolitikus telepről is. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az utókor számára nagyon sok értékes dokumentumot hagyott hátra. 1925 előtti feltárásainál az objektumokról és jelenségekről ugyan kevés adatot gyűjtött, azonban a tárgyakat nagyon pontosan és nagy odafigyeléssel írta le a leltárkönyvekbe. 1925 után már a terepen megfigyelt jelenségekre is időt szánt. Sírrajzokat, részletrajzokat és méretarányos térképeket is készített ebből az időszakból.
– Móra régészeti munkája kapcsán milyen emlékeket őriz ma a Kiskun Múzeum?
– A Kiskun Múzeum gyűjteményében Móra ásatásairól előkerült tárgyat nem őrzünk, mivel ezek a mai nevén ismert Móra Ferenc Múzeum gyűjteményét gyarapítják. Azonban hagyatékából hozzánk került egy határidőnaplója. Ez a napló azért is jelentős, mivel sokszor ezekbe jegyezte le a régészeti ásatásokról előkerült jelenségeket vagy leleteket. Ebben a naplóban példának okáért megtalálható az 1928-ban kezdett Szőreg-C késő bronzkori feltárásának egyes részletei és sírrajzai is.
