A Kiskunfélegyházi József Attila Sportiskolai Általános Iskola falai között töltött évek csak szép emlékeket hagytak benne. 2014-ben búcsúzott az iskolapadtól, kedvenc tantárgya természetesen a testnevelés volt. Jó osztályközösségük volt, még ha az élet azóta más utakra is sodorta őket.

– Sajnos már nem tartom senkivel a kapcsolatot mivel másfelé sodort az élet, de mindig jó szájízzel gondolok vissza az általános iskolás évekre – idézi fel Erik ezt az időszakot.

A kosárlabdával második osztályos korában találkozott, szülei biztatására.

– A mai napig hálás vagyok nekik, hogy akkor azt mondták: próbáld ki! – mondja.

Ez a döntés indította el azon az úton, amely először Kecskemétre, majd Pécsre vitte.

– A pécsi akadémián akkoriban csak U18-as korosztályig volt lehetőség játszani. Ezután jött a Vásárhelyi Kosársuli felnőtt csapata szóba, akik bizalmat szavaztak nekem – teszi hozzá.

Erik ma már csapatkapitányként nemcsak a pályán, hanem azon kívül is fontosnak tartja, hogy a csapat egy igazi közösség legyen.

– Megtisztelő és felelősségteljes feladat csapatkapitánynak lenni. Szeretem, hogy újra és újra akadályokba ütközöm, ez visz előre. Pályán kívül és belül is a csapat összetartása a legfontosabb, hogy jó közösséget alkossunk, amellett persze, hogy sikeresek is legyünk – meséli.

Az edzősködés gondolata is régóta érlelődött benne. Amikor eljön az a pillanat, hogy egy játékos a jövőjén gondolkodik, sokan keresnek új irányt. Eriknél ez egyértelmű volt, s mint mondja, valami olyat akart csinálni, amit szeret, így maradt a kosárlabdánál, de már nemcsak játékosként. Ma az U19-es csapat edzőjeként igyekszik mindazt a tudást és szemléletet átadni, amit pályája során a legjobb trénerektől tanult.

Erik nemrégiben újra Félegyházára látogatott. Téglás Dávid testnevelőtanár meghívására a József Attila iskolában tartott nyári kosárlabdatábor szakmai munkáját segítette.

– Különös, jó érzés fogott el, amikor újra azokon a folyosókon jártam és abban a tornateremben kosaraztam, ahol egykor az alapokat megtanultam. Mindenhol jó, de a legjobb otthon – fogalmaz egyszerűen, de szívből.

Erik bár ma már más városban él és dolgozik, minden hazatéréskor érzi, hogy a gyökerei itt vannak, és talán éppen ezek adják azt az erőt és kitartást, amivel újra meg újra feláll, és továbbküzd a pályán és az életben is.

Jövőbeli céljairól mesélve azt is elmondja, hogy játékosként szeretne a csapatával minél hamarabb dobogós helyen végezni a bajnokságban.

– Edzőként pedig szeretném továbbadni azt a tudást, amit saját edzőimtől tanultam a kosárlabdáról. Olyan fiatalokat szeretnék nevelni, akik megtapasztalják, mit adhat a sport. A sport ugyanis menedék lehet, ha az élet mást hoz, mint amit terveztél. És közben olyan életre szóló kapcsolatokat ad, amiket később kamatoztatni tudsz – mondja.

A mostani félegyházi diákokhoz pedig van egy üzenete, ami az ő életében is igaznak bizonyult: – Ha igazán akarjátok, és nem adjátok fel, akkor sikerülni fog.

Fotó: Vásárhelyi Kosársuli