– Hogyan vezetett az útja a gasztroenterológia felé, és végül Félegyházára?
– A Szegedi Tudományegyetemen végeztem, 1997-ben. Az egyetem után háziorvosi szakképzésre mentem, ahol 2002-ben szakvizsgáztam. Akkoriban nem volt könnyű praxishoz jutni, így két évig sürgősségi osztályon dolgoztam, majd Kunadacsra kerültem körzetbe, ahol 18 évet töltöttem háziorvosként. 2019-ben megszereztem a pszichoterapeuta szakvizsgát is, és egészen tavaly év végéig pszichoterápiás magánrendelést tartottam Kecskeméten. Gasztroenterológusként 2020-tól dolgoztam Kecskeméten a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházban, majd 2026 januárjától kerültem át Kiskunfélegyházára. Három éve a feleségem révén itt élünk, gyorsan megszerettem a várost, és amikor kiderült, hogy a félegyházi gasztroenterológiai állás megüresedik, kézenfekvő volt számomra a váltás.

– Milyenek az első benyomásai a kórházról és a közösségről?
– Korábban is sok jót hallottam a kiskunfélegyházi telephelyről, így eleve pozitív beállítottsággal érkeztem. Amikor Körtvélyessy András telephelyvezető főorvos körbevezetett, már akkor szimpatikus volt a hely, és a munkakezdés óta ezek a várakozások megerősítést nyertek. Barátságos, családias légkört tapasztalok, ami számomra, egykori családorvosként különösen fontos. A betegek az első perctől kezdve nagyon kedvesen fogadtak. Úgy érzem, tetszik nekik, hogy egy kis fiatalos lendület érkezett a kórházba. Jó érzés itt dolgozni, a munka tempója nyugodtabb, kevésbé zsúfolt, így több időt tudok a betegekkel tölteni, és kevesebbet a monitor előtt adminisztrációval.

– A betegek pontosan hol találkozhatnak önnel a kórházon belül?
– Gasztroenterológusként jelenleg kedden és csütörtökön a szakrendelésen dolgozom, a földszinten. A többi munkanapomon a harmadik emeleti Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályon vagyok.

– Mit tart a legfontosabbnak az orvos-beteg kapcsolatban?
– A bizalmon alapuló kapcsolatot. Ehhez idő kell. Ismert jelenség, hogy „az orvos, mint gyógyszer” is hat, vagyis az orvos személyisége és a kapcsolat minősége hozzájárulhat a gyógyuláshoz. Ezt nemcsak kutatások igazolják, hanem a pszichoterapeuta szemléletemmel is jól összhangban van. Minden találkozást azzal kezdek: „Miben segíthetek?” Számomra ez a legfontosabb kérdés, és az az alapelvem, hogy én vagyok a betegekért.

– Szakemberként hogy látja, mennyire előzhetők meg az emésztőrendszeri betegségek életmóddal?
– Az emésztőrendszeri betegségek tipikusan olyan kórképek, ahol az életmód, különösen a táplálkozás és a mozgás kulcsszerepet játszik. A táplálkozásnál fontos lenne tudatos vásárlóvá válni, és minőségi alapanyagokat választani, lehetőleg helyben termelt élelmiszereket. A legjobb étel az, amit magunk készítünk, feldolgozatlan, jó minőségű alapanyagokból. Sajnos sok feldolgozott élelmiszer, tartósított, messziről szállított termék kerül az asztalokra. A cukrozott, színezett üdítők üres kalóriák, nincs tápértékük, a túlzott zsírfogyasztás pedig szintén problémás. A zöldség az egyik leghasznosabb élelmiszer. Naponta fél kiló nyers zöldség fogyasztása lenne az ideális.

A mozgás fontosságát sokan alábecsülik, pedig elengedhetetlen az egészséges emésztéshez. Ideális lenne a mindennapos mozgás, de legalább heti négy alkalommal 30–60 perc intenzívebb testmozgás ajánlott, amely megemeli a pulzus- és légzésszámot. Időskorban sok emésztőrendszeri panasz egyszerűen a mozgáshiányra és az alacsony folyadékbevitelre vezethető vissza, ezek sokszor nem is betegségek, hanem állapotok, amelyeken életmóddal lehet javítani.

Az emésztőrendszer egészségéhez jól kell tudni enni, mozogni és aludni. Az emberek nagyrészének minimum hét óra alvásra van szüksége. Alvás közben ugyanis dolgozik az emésztőrendszer. A regeneráció, a helyreállítás ekkor zajlik.

– Milyen szakmai tervei vannak a jövőre nézve?
– El tudom képzelni, hogy akár nyugdíjas koromig itt maradjak. A hely és a munka is tetszik. Három szakvizsga után újabbat egyelőre nem tervezek, de hiszek az élethosszig tartó tanulásban. Az orvostudomány ma már rendkívül gyorsan fejlődő terület, így folyamatos tanulást igényel. Szeretném, ha idővel fejlődne a gasztroenterológiai eszközpark, és ehhez szívesen hozzájárulok.

– Hogyan látja a gasztroenterológia fejlődését?
– Az endoszkópia rendkívül gyorsan fejlődő terület. Ma már kamerával be tudunk jutni az epeutakba, milliméteres köveket tudunk eltávolítani, ami korábban elképzelhetetlen volt. Sok olyan beavatkozás vált endoszkópos úton elvégezhetővé – például epeúti kövek vagy nagyobb bélpolipok eltávolítása –, amelyeket régen csak sebészi úton lehetett megoldani. A mesterséges intelligencia is megjelent a szakmában. Segít például a vastagbéltükrözés során a polipok felismerésében, és valószínűsíti, hogy egy elváltozás jó- vagy rosszindulatú. De a végső döntés természetesen mindig az orvosé.

– A szakmán túl mit érdemes tudni önről?
– Öt gyermekünk van, fiatal felnőttek, de a szülői gondoskodás természetesen ma is része az életünknek. Szabadidőmben zenélek egy kecskeméti rockzenekarban, billentyűs hangszeren. Gyerekkorom óta zenélek, ez számomra kikapcsolódás. Emellett nagyon szeretem a lovakat, a lányom díjugratásban versenyez, így sok időt töltök a lovak között. A családdal rendszeresen mozgunk, minden évben körbebiciklizzük a Balatont, nyaranta pedig a feleségemmel esténként tekerünk egyet Félegyháza környékén.
Szeretjük Félegyháza hangulatát, gyakran járunk a piacra – a hagyományos fokhagymás lángos a kedvencünk.