A szertartást Geszler Péter esperes plébános celebrálta, a templom padsoraiban pedig együtt foglaltak helyet a hívek és a város vezetői, kifejezve az összetartozást és a közös felelősségvállalást a település jövőjéért.

A prédikáció középpontjában Jézus tanító működésének kezdete állt, amelyet az evangéliumi leírás szerint nagy tömeg jelenlétében, a hegyen mondott beszédével indított el. Geszler Péter esperes plébános hangsúlyozta: a nyolc boldogság meghirdetésével Jézus olyan útra hívta hallgatóit, amely az Isten országába vezet, és amelyen ma is járni szeretne a keresztény közösség.

A szentbeszéd rámutatott arra is, hogy az Istent kereső ember nyitott szívvel hallgatja az igét, bűnbánattal fordul Istenhez, és tisztelettel, szeretettel él a másik ember felé. A plébános szerint minden hívő maga is Isten eszközévé válhat, hiszen előfordulhat, hogy valaki számára éppen rajtunk keresztül válik láthatóvá és megtapasztalhatóvá Krisztus jelenléte a világban.

A plébános hangsúlyozta, hogy amikor szeretettel és tisztelettel fordulunk egymás felé, irgalmat gyakorlunk, felemeljük és felkaroljuk a másikat, akkor nemcsak Istent keressük, hanem magunk is Isten fényévé és szeretetévé válhatunk embertársaink életében.

A plébános szerint a keresztény ember számára az igazság maga Krisztus, aki irányt mutat és világosságot ad az élet útján. Amikor az ember Isten vezetését kéri, és rábízza életét, akkor engedi, hogy hite formálja gondolatait, szavait és tetteit, és így válik mindennapjaiban is az Isten országának építőjévé.

A szentmise végén Geszler Péter esperes plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a városért mondott imádság egyben emlékezés is a városalapítókra, akik nemcsak Kiskunfélegyházát kezdték el építeni, hanem hitük szerint Isten országát is. Mint fogalmazott, elődeink szándéka és bátorsága példát ad ma is: Krisztus indítására keresték az Urat, az igazságot, és életükkel tanúságot tettek hitükről. Hangsúlyozta, hogy ez a keresés ma sem ért véget, a jelen közösségének is ezen az úton kell továbbhaladnia.

A városalapítás emlékére bemutatott mise Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódik, és több évszázados hagyományt idéz fel. A szokás gyökerei egészen 1774-ig nyúlnak vissza, amikor Mária Terézia királynő február 4-én aláírta Félegyháza mezővárosi oklevelét. Ezt követően Benedek Ágoston plébános javasolta, hogy a város elöljárói ezen az ünnepen imádkozzanak a településért, és gyertya gyújtásával kérjenek oltalmat számára. A kezdeményezés azonban a plébános elhelyezése miatt megszakadt, majd az idők során többször is feledésbe merült.

A hagyományt 1808-ban Balogh István plébános elevenítette fel, ám akkor is csak néhány évig élt. A városért mondott közös imádság végül hosszabb szünet után, 2003-ban kapott új lendületet, amikor Talapka István apát-plébános ismét életre hívta a szokást. Azóta immár több mint húsz éve szerves része Kiskunfélegyháza vallási és közösségi életének, alkalmat adva arra, hogy a város lakói évről évre együtt kérjenek áldást, békét és megtartó erőt közösségük számára.