A „magyar Rembrandtnak” is nevezett Holló László 1887-ben született Kiskunfélegyházán. Édesapja a helyi főgimnázium igazgatója volt, aki korán felfigyelt fia rajztehetségére, és ez fia pályaválasztását is meghatározta. A szülőhelynek, az alföldi paraszti életnek meghatározó szerepe volt mindvégig művészetében. A budapesti Mintarajziskolában mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál voltak. Elnyerte Kalmár Józsefné tanulmányi ösztöndíját, így Münchenben tanult tovább, majd párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. Mind közül a párizsi tartózkodás volt a legmeghatározóbb számára. Ott csatlakozhatott az akkori leghíresebb festőkhöz. Itt kezdett igazán kibontakozni festői pályája. Művészete egyre érettebb, magabiztosabb lett. S mikor úgy tűnt, megtalálta helyét a nemzetközi képzőművészeti életben, pályáját kettétörte az első világháború. Párizsba a háború miatt már nem tudott visszatérni, így a kedvező lehetőséget ajánló Debrecent választotta, hogy ott folytassa további munkáját 1976-ban bekövetkezett haláláig. Kérésére – hogy félegyházi földben nyugodhasson –1976 augusztusában Félegyházán, a Felső Temetőben helyezték örök nyugalomba.

Művei középpontjában mindig az ember áll sorsával, jelenével, múltjával és lelkületével. Elnyerte a Kossuth-díjat, majd Munkácsy-díjjal ismerték el művészetét. 1974-ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen választotta díszpolgárává.

A megemlékezés résztvevőit Kis László, a Holló László Képzőművész Kör tagja üdvözölte, és kérte fel, hogy helyezzék el az emlékezés virágait. A festőművész emlékét őrző Petőfi téri mellszobránál és Korona utcai szülőházánál koszorút helyeztek el Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Holló László Kuratórium, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, a Holló László Képzőművész Kör, a Kiskun Múzeum és a Móra Ferenc Művelődési Központ képviselői.