A pozsonyi születésű doktornő a félegyházi kórházban mozgásszervi rehabilitátor orvosként dolgozik fekvőbetegosztályon és szakrendelésen. Hivatását szeretettel, odaadással végzi. – Édesapám sebészorvos volt, tőle örököltem a hivatás szeretetét. Édesanyám újságíró volt, mindkettőjüktől a szorgalmat, a kitartást és a munka, alkotás szeretetét tanultam – fogalmazott dr. Spottle Andrea.

A doktornő már fiatalon vonzódott a művészetekhez, a zenéhez, a tánchoz, szerette a színházat, a szépirodalmat, a szobrászatot, a festészetet. Számos utazása során különböző kultúrák érintették meg, így például Japán, Chile, Ecuador, Alaszka, Indonézia és Jordánia nagy hatással volt rá. A festményein látható keleti vagy indián hatás ösztönszerűen született, majd a későbbiekben derült ki a kelethez való vonzalmának háttere. – Már az Amerikai Egyesült Államokban élve sok időt töltöttem indiánok között, minden alkalommal átszellemülten élve át a kultúrájukat. Gyakran utaztam keletre, mert ott úgy éreztem, otthon vagyok, hazaértem. Később egy genetikai vizsgálat során megállapították, hogy jelentős százalékban vannak bennem az indián, japán és mongol gének – mondta.

A félegyházi szakember 5 éve foglalkozik festészettel, az alkotás mára már részévé vált életének.
– Az emberi lélek és kultúra értékei forrást jelentenek számomra. Minden képem magában hordoz egy darabot belőlem, az életemből, az érzéseimből. Mikor belerévedek egy kép festésébe, úgy érzem, a cél nem az alkotás, hanem, hogy abba a csodás állapotba kerüljek, amely elkerülhetetlené teszi az alkotást. Az alkotások értelme eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe – fogalmazott. Hozzátette azt is, hogy jelenleg autodidakta módon fejleszti magát, sokat olvas, képeket, videókat néz.

Dr. Spottle Andrea "Légy a két látó szeme, az én távolba látó lelkemnek…" című kiállítása november 6-áig tekinthető meg a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Lift Galériájában, Kecskeméten.

G. E.