Holló László édesapja a kiskunfélegyházi főgimnázium igazgatója volt, itt érettségizett, ezután a budapesti Mintarajziskolában tanult, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál. Kalmár Józsefnének, a művészetek és a fiatal tehetségek támogatójának köszönhetően kapott ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait Európa-szerte. Előbb Hollósy Simon mester iskolájába indult Münchenben, majd 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. Mind közül a párizsi tartózkodás volt a legmeghatározóbb számára. Ott csatlakozhatott az akkori leghíresebb festőkhöz és az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres (Nemzetközi képzőművészeti szövetség) tagjai sorába is beválasztották (1912) Itt kezdett igazán kibontakozni festői pályája.

Művészete egyre érettebb, magabiztosabb lett. A kezdeti impresszionista hangulatú képei mindinkább a szimbolikus, biblikus témák felé fordultak. S mikor úgy tűnt, megtalálta helyét a nemzetközi képzőművészeti életben, pályáját kettétörte az első világháború. Éppen a legkedvezőbb ajánlatokat kapta Párizsból, de a háború miatt már nem tudott visszatérni. Szülővárosa sem várta tárt karokkal, így a kedvező lehetőséget ajánló Debrecent választotta, hogy ott folytassa további munkáját 1976-ban bekövetkezett haláláig. S kérésére, – hogy félegyházi földben nyugodhasson – 1976 augusztusában temették el Félegyházán, a Felsőtemetőben. Hosszú, gazdag életművének legfontosabb darabjai a romantika hatását érvényesítő történelmi képei, drámai alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Képeit állandó kiállításon a Kiskun Múzeumban is láthatjuk.

Fotó: Fantoly Márton és Patyi Zoltán – ArtZone Photography