A minap kérdeztem anyukámat erről, hogy ugyanúgy aggódik-e értünk, mint mikor kisbabák voltunk. Egyértelmű persze volt a válasz. Érdekes ez. Felnőtt emberek vagyunk, megvan a magunkhoz való eszünk, ellátjuk magunkat, dolgozunk, családunk van, mégis valaki úgy aggódik értünk, mintha kisgyerekek lennénk. Furcsa dolog ez az anyaság. Panka ma védőoltást kapott és belázasodott. Egész nap nyűgös volt, estére pedig felment a hője. Már alszik, de itt gubbasztok az ágya mellett, el sem merek aludni, figyelem, nézem, hogy szuszog-e. Holott tudom, hogy butaság, tudom, hogy el fog múlni, tudom, hogy nem beteg, csak a szuritól van. Mégis aggódom. Ezek szerint éljek együtt azzal a gondolattal, hogy amíg élek, ez így marad.

Az anyai aggodalom örök és megtörhetetlen. 

Fotó: babaszoba.hu