A család ritmusa eltér a megszokottól: az édesanya, Gabriella hétköznap 8-tól 17 óráig a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskolában segíti az intézmény vezetését igazgatóhelyettesként és fúvósokat tanít, míg az apuka, András főállásban buszvezetőként vállalkozó, másodállásban zenész. Estéiket és hétvégéiket gyakran koncertek, próbák és előadások töltik ki. Mindketten oszlopos tagjai a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekarnak csakúgy, mint a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak, Gabriella a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Zenekarának is tagja, de rendszeresen kapnak felkérést környékbeli és fővárosi szimfonikus zenekaroktól is.

– Más a ritmusunk, mint egy átlagos családnak, nem is nagyon merül fel bennünk a kérdés, hogy hétvégén mit csináljunk, hova menjünk, hiszen mindig van egy zenekari próba, koncert, vagy egy színházi előadás, ahová várnak bennünket játszani. Általában egy hónapra előre tervezünk. Van olyan nap, hogy munka után egyikünk a gyerekekre vigyáz, a másikunk próbára megy, vagy mindketten késő estig próbán, vagy épp koncerten vagyunk, de szerencsére a szüleink tudnak vigyázni a gyermekeinkre – mesélik mindennapjaikról.

Gabriella csaknem húsz éve tanít furulyát és rézfúvós hangszereket a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskolában, első zenei élményei pedig a szentesi zeneiskolához kötődnek.

– Zongorázni szerettem volna, de nem volt otthon hangszer, amin gyakorolhattam volna, így furulyát, mint minden fúvós hangszer előképző hangszerét javasolták első hangszernek – idézi fel gyermekkori emlékeit, hozzátéve, hogy akkoriban még szolfézs előképző után válogatták be a növendékeket hangszeres képzésre, nem lehetett csak úgy bemenni és beiratkozni a zeneiskolába.

– Rendesen felvételizni kellett: énekelni, tapsolni, aztán vártuk a postai értesítőt a felvételi eredménnyel. Harmadik osztályos koromban, 9 évesen kezdtem Szentesen a Lajtha László Zeneiskolába járni. Bánfi László rézfúvós tanárhoz kerültem, nála kezdtem furulyázni, majd egy év után kürtre váltottam. Én voltam az egyetlen kürtöse, ráadásul előtte vagy 20 évig egyáltalán nem volt kürtös az iskolában. 10 évesen kezdtem kürtön játszani, és 12 évesen már be kellett ülni Szentes Város Fúvószenekarába a kürt szólamot játszani. Laci bácsi javasolta a zenei pályát, mert úgy látta, hogy nagyon könnyen megy nekem a hangszeres zenélés – mondja.

Gabriellát Nagy Zsolt rézfúvós tanár irányította a szegedi konzervatórium felé, ahol öt évet tanult, majd folytatta felsőfokú tanulmányait dr. habil Kecskés György kürtművésznél. A régi főiskolai rendszerben szerzett diplomát 2008-ban, majd 2011-ben a mesterképzést is elvégezte. Már a tanulmányai alatt elkezdett tanítani Szegváron, majd 2006-ban részmunkaidőben Kiskunfélegyházán. Időközben Kiskunhalason is dolgozott, végül 2013-tól főállásban is Félegyházán maradt. 2015-ben furulya szakirányon is képesítést szerzett.

A zenészcsalád másik oszlopa András,kinek zenei érdeklődése a Darvas általános iskolában kezdődött, amikor megismerkedett egy hangszerbemutatón a kürttel. Első tanára Jankovszki Zoltán volt. Egy autóbaleset okozta trauma hatására változásokat kellett eszközölni élete szegmensein, így a hangszere a tuba lett, és ezzel új lendületet kapott: gimnazistaként megnyerte az Országos Mélyrézfúvós Versenyt korcsoportjában. Bár családja inkább biztos szakmát képzelt el számára, őt mégis a zene hívta.

Fotó: A Láma Dalai

– Az érettségi után festő szakmát szereztem, és ebben kezdtem dolgozni, de végül felvételiztem Szegedre, hogy folytassam a zenei tanulmányaimat – meséli. Bár a tanulmányait még nem fejezte be, a hangszer azóta is meghatározó része az életének: több szimfonikus zenekarban, rézfúvós együttesben és fúvószenekarokban is játszik, valamint a Láma Dalai zenekarnak is a tubása.

A család életében a zene nemcsak a szülők, hanem a gyerekek mindennapjainak is része. Lányuk, a nyolcéves Míra már nagycsoportos óvodásként kezdett furulyázni, most kürtöl.

– Tanárként és anyaként egyaránt támogatom, mert jó hallása van, ügyesen játszik. Nem igazán szeret gyakorolni, ennek ellenére egyelőre megállja a helyét a vizsgákon, hangversenyeken. Igazi művészlélek, sokoldalúan tehetséges, például gyönyörűen rajzol és érdeklődik a grafika iránt is. A zene jótékony hatását is tapasztaljuk rajta. Hatévesen már ment iskolába, és soha nem volt gond verstanulással, koncentrációval – mondja róla édesanyja.

Berci, a kisebbik testvér, ősszel kezd dobolni. – Tüzes természetű, sziklaszilárd akaratú gyerek, így kihasználva ezt az erőt, és hogy lekössük a figyelmét dobolni jár majd. Látja, hogy otthon mindenki gyakorol, és ő is szeretne már valamit zenélni. Amikor otthon gyakorlunk valamilyen zenekari szólamot, vagy szóló darabot, jön Míra, hogy fújjunk együtt, aztán Berci is csatlakozik, és végül senki sem gyakorol – teszi hozzá nevetve az apuka, majd azt is kiemeli, hogy mennyire büszke a gyerekekre. Mírával nemrégiben közös műsorral is színpadra álltak, a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola Testvérek, Családok Hangversenyén duóztak.

A gyerekek jövője kapcsán azt is elmondják, hogy nincs semmilyen nyomás, hogy zenei pályára lépjenek, de örülnének, ha nem hagyná abba egyikük sem a zenélést.

– Szeretnénk, ha Míra nyolcadik osztályig maximálisan kihasználná a tanulási lehetőségeit, hogy utána szabadon dönthessen a további irányról, legyen az szakma, művészet vagy gimnázium – mondják.

És, hogy mi ad motivációt ehhez a nem mindennapi élethez? – A félegyházi fúvószenekart szeretetből, hobbiból csináljuk, kikapcsolódásként éljük meg. A többi együttesben a közösségi érzés, a barátok, a kollégák adnak erőt – mondják.

A Magyari-Benkő család története élő példa arra, hogyan fonódhat össze szenvedély, hivatás és családi élet harmonikus, mégis vibráló ritmusú mindennapokká.