– Hogyan kerültél színpadra?

– Anyukám kérdezte meg, hogy szeretnék-e elmenni egy castingra. Ő mondta, hogy A dzsungel könyvében Maugli szerepére keresnek gyerekszínészt. Először nem tudtam, hogy menjek-e, de végül kedvet kaptam. Az iskolában van egy diák, aki szintén színészkedik, ő is bátorított, hogy próbáljam meg. A válogatón verset kellett mondani, énekelni, és ritmust visszamondani. Nagyon izgultam, de sikerült bent maradni a második körben, és végül hárman kaptuk meg a szerepet. A próbák eleinte egy balett-teremben voltak, de az volt az igazi, amikor átköltöztünk a nagyszínpadra!

– Segítőkészek voltak a felnőtt színészek és a rendező?

– Nagyon jó érzés volt találkozni velük, izgultam is, ki játssza majd a szerepeket. A rendező nagyon kedves volt. Mindig megmutatta, mit kell csinálni, és ha hibáztam, újra próbáltuk. Sok segítséget kaptam – például az anyukámat alakító színésznő mindig segített, hogy tudjam, hol kell állnom a színpadon.

– Voltak nehézségek is?

– Sokszor kellett Szegedre utaznunk a próbák miatt. A casting idején pont volt egy fellépésünk is az iskolában, és választanom kellett a kettő között. Ez nem volt könnyű, de végül a színészet mellett döntöttem. A Waldorf-iskolában amúgy is kötelező, hogy minden osztály előadjon egy darabot. A felkészülés során a bukfenctől féltem, mert nehezen ment. De a többivel nem volt gond. Viszont az első fellépés előtt nagyon izgultam, szerencsére a reflektor pont a szemembe világított, így nem láttam a közönséget.

…és kicsit féltél Sírkántól – tette hozzá Daru Orsolya, Alex édesanyja.

– Nagyon jól játszotta a szerepet. Van egy jelenet, ahol mögém jön, és először tényleg megijedtem.

– Legközelebb mikor láthatunk téged a színpadon?

– Május 8-án és 18-án egészen biztosan én leszek a szerepben.

– Szeretnéd a jövőben is folytatni a színészetet?

– Szeretem ezt a szerepet, és ha lesz rá lehetőség, kipróbálnám magam más darabokban is. Például az István, a király című rockoperában, vagy a Diótörőben szívesen játszanék.

fotó: Tari Róbert