Az alkalom különlegességét az adta, hogy a költészet és a humor természetesen fonódott össze. Juhász István nemcsak verseket idézett, hanem a magyar irodalom és történelem ismert, olykor meglepő történeteiből is válogatott. Szóba került például Deák Ferenc és Napóleon alakja, miközben az is kirajzolódott, milyen sajátos a magyar anekdoták világa, ahol gyakran az éleslátás és az igazság kerül előtérbe.

A hallgatóság egy kis ízelítőt kapott abból a gazdag gyűjteményből is, amit Tóth Béla állított össze a 19-20. század fordulóján. Az est során az is kiderült, hogy a magyar humor mennyire különleges: képes a hétköznapi helyzetekben is meglátni a lényeget, és sokszor a legegyszerűbb történetekben rejlik a legnagyobb igazság.

A versek között klasszikusok és kortárs szerzők egyaránt helyet kaptak. Elhangzottak részletek Arany János műveiből – köztük a Cukrozott epe –, de felidézték Varró Dániel személyes hangvételű sorait is. A rövidebb formák kedvelői Fodor Ákos haikuival találkozhattak, míg Kányádi Sándor történetei tovább színesítették az est hangulatát.