„Teljes lett az életem” – anya és vezetőápoló

Dobosné Harmath Mónika, a Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény vezetőápolója. Középiskolás korában döntötte el, hogy ápoló lesz: a betegek felkarolása, a gyengék támogatása vonzotta erre a pályára. S bár csodás éveket töltött a kiskunfélegyházi Közgazdasági Szakközépiskolában, elhatározása mellett kitartott. Tudatosan felkészült a váltásra, többek között emelt szinten tanulta szabadidejében a biológiát. Sikerült is bejutnia a Szegedi Tudományegyetemre, ahol 2014-ben diplomás ápolóként végzett.

Tanulmányai után mindenképpen Kiskunfélegyházán szeretett volna munkát találni, ugyanis itt élt férjével. Munkahelye a Szivárvány Intézmény Nádasdy utcai telephelye lett, ahol ápolóként helyezkedett el és hat évig dolgozott a betegágy mellett. Ezt a tanulással és tapasztalatszerzéssel töltött időszakot rengeteg emberi történet gazdagította – mondja – miközben észrevétlenül a rá váró feladatokra is felkészítette: 2020 februárjában kinevezték vezetőápolónak. Azóta két telephely, a Csanyi úti és a Nádasdy utcai ápolási csoportok tartoznak hozzá.

– Szeretem ezt a légkört, közel állnak a szívemhez az idősek és egy nagyszerű csapatban dolgozhatok – mondja.

Az intézmény munkatársait különösen nagy kihívások elé állította a világjárvány, de a szociális ágazatban dolgozók „békeidőben” is nehezített pályán mozognak: túlterheltek, anyagilag alulbecsültek, nem csoda, hogy rendkívül kevés fiatal választja ezt a pályát.

A félegyházi idősek számára fenntartott két bentlakásos intézményben több mint 50 fő ápoló 180 ellátott életét segíti. Ők a jelenleg aktív korosztály becsületben megőszült szülei, nagyszülei. A szerencsésebbek „csak” figyelemre, támogatásra és jó szóra szorulnak, de sokan ápolást, gondozást is igényelnek. Mindennapi komfortjuk, emberi méltóságuk az itt dolgozók kezében van, és mi, a szeretteik nem tehetünk mást, mint megbízunk bennük. Minden egyes nap. Ezt a hatalmas felelősséget viselik, miközben még egy-egy mosolyra, kedves szóra is jut az erejükből. Minden tiszteletet megérdemelnek.

Mónika elmondja: különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a bentlakók biztonságban érezzék magukat úgy fizikai, mint mentális értelemben. Munkatársaival szeretetteljes környezetet teremtenek az idős lakóknak ingergazdag környezettel, figyelemmel, programokkal, elfoglaltságokkal. S mert pontosan tudja, hogy ez a hivatás mennyi odaadást és önfeladást kíván, kollégáiért éppúgy szívvel-lélekkel próbál mindent megtenni, mint az ellátottakért, hozzátartozóikért. Ahogy fogalmaz, ezen a pályán nem csak azok hoznak áldozatot, akik elköteleződtek a segítő szakma mellett, hanem családtagjaik is.

 Az ünnepek kiemelten fontosak a bentlakásos intézményekben, hiszen nem mindenkit tudnak egészségi állapotuk miatt hazavinni a hozzátartozók, hogy családi körben töltsék az ünnepeket. Advent idején közös programokkal, városi sétával, ünnepséggel teremtenek meghitt hangulatot. Nemrégiben még kórust is alapítottak a dolgozók az intézményvezető kezdeményezésére, amely műsort ad majd a bentlakóknak a karácsonyi ünnepségen.

Mónika számára idén minden eddiginél különlegesebb lesz az ünnep, ugyanis ez lesz az első karácsony, amit férjével és kislányukkal immár háromtagú családként köszönthetnek. Számára az elmúlt év a várva-várt anyaságot hozta el. De az intézménynek sem kell őt nélkülöznie: félállásban, de továbbra is ellátja feladatait.

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert támogatás és szeretet vesz körül úgy a magánéletemben, mint a munkahelyen. Mindenben számíthatok a férjemre, a szüleire, a családtagjaimra, ahogy az intézmény teljes támogatására is: Magyariné Tóth Erika intézményvezetőre, a főnővérekre és minden egyes kollégámra.  Az időseink ápolásához minden terület munkája kulcsfontosságú, szoros együttműködésben és összetartásban dolgozunk együtt.  A családom és a munkatársaim együtt tették lehetővé, hogy anyaként és vezetőként is helyt állhassak. Teljes lett az életem – mondja Mónika.