Történelmi ballagás a PG-ben: először búcsúztak technikumi végzősök
Az ünnepségen Rokolya Csaba igazgató köszöntötte a ballagókat, hozzátartozóikat, tanáraikat és a meghívott vendégeket. Beszédében hangsúlyozta: ez az évfolyam valóban úttörő szerepet vállalt. Ők voltak az elsők, akik az új szakképzési rendszer szerint tanultak, elsőként tették le az ágazati alapvizsgát, részt vettek a duális képzésben, és most elsőként vesznek részt az új típusú érettségin is.
Az igazgató kiemelte: az elmúlt évek során a diákok nemcsak tanultak, hanem alkalmazkodtak is – a járvány, a digitális oktatás és a megváltozott vizsgarendszer próbára tette őket.
– Megtanultatok kitartani, újra és újra felállni, és közben emberséget, segítőkészséget tanúsítani. Ezek az értékek talán még fontosabbak, mint a megszerzett tudás – fogalmazott.
Rokolya Csaba arra biztatta a végzősöket, hogy bárhová is viszi őket az élet, maradjanak hűek azokhoz az értékekhez, amelyeket az iskolában sajátítottak el: felelősségtudat, tisztesség, szorgalom, nyitottság és együttműködés.
A ballagási tarisznyákat ünnepélyes keretek között Titusz atya, a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója szentelte meg, majd könyörgő imát mondott a diákokért, Isten áldását kérve életük új szakaszára.
A ballagás során az intézmény hagyományaihoz hűen díjakat is átadtak. A „PG Kiváló Oktatója Díjat” Simó Zsuzsanna, a „PG Kiváló Dolgozója Díjat” Kiss Péter vehette át. Emellett életműdíjak is gazdára találtak: a „PG Örökös Dolgozója” címet Juhász Mihály Sándor, a „PG Örökös Oktatója” elismerést pedig Messzi-Szabóné Major Márta és Preisz Csaba kapták meg, sokéves elhivatott munkájukért.
A végzős tanulók közül többen is jutalomban részesültek kiemelkedő tanulmányi, közösségi vagy sportteljesítményükért. Barabás Bence és Nagy Imre Csányi József polgármester által létrehozott alapítvány támogatásával egyenként 250 ezer forintos jutalmat kaptak többéves, példamutató munkájuk elismeréseként.
A ballagási ünnepség végén egy Hemingway-idézettel búcsúzott az iskola vezetősége, ami a diákok előtt álló útról, az élet kihívásairól és az önmagunkba vetett hit fontosságáról szólt:
„Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”
