A demonstráció középpontjában egy országos felháborodást kiváltó eset állt. Szeptember 1-jén Tiszaalpár és Kiskunfélegyháza között egy férfi az autójához kötötte kutyáját, majd 95 km/h-s sebességgel húzta végig az úton. A szemtanúk megdöbbenve próbálták feltartóztatni a járművet, azonnal értesítették a rendőrséget is. A súlyosan megsérült állatot, Rozikát azonnal állatorvosi ellátásban részesítették, majd a Laki Mancs Állatvédelmi Egyesület vette gondozásába.

Az egyesület vezetője, Orbán Györgyi a tüntetésen könnyek között beszélt arról, milyen nehéz harcot vívtak Rozika életéért. Mint mondta, az első napokban a kutyának 24 órás felügyeletre volt szüksége, hiszen minden percben fennállt az életveszély.

– Hatalmas összefogásra volt szükség: állatorvosunk, dr. Pesír Zoltán, önkénteseink és támogatók segítsége nélkül Rozika ma már nem lenne köztünk. Szerencsére javuló tendenciát mutat, ma már nemcsak fizikailag, de lelkileg is erősödik – tette hozzá.

A történtek mégis sokkoló tanulsággal szolgálnak: a közvélemény arra számított, hogy a bíróság letöltendő börtönbüntetésre ítéli az elkövetőt, azonban mindössze 425 ezer forint pénzbírságot szabott ki. Ez a döntés újabb felháborodási hullámot indított, mert a sokak szerint olyan enyhe ítélet született, ami semmilyen elrettentő erővel nem bír.

Nem véletlen, hogy a tüntetésen felszólalók – köztük Kapin Richárd, a Szurkolók az Állatokért alapítója, Schnider Kinga a Noé Állatotthon Alapítványtól és Bóday Pál, a Macskaárvaház Alapítvány kuratóriumi tagja – egyhangúan szigorúbb jogszabályokat és következetesebb ítélkezési gyakorlatot sürgettek.

– Nem elég törvényeket hozni, azokat következetesen be is kell tartatni. Amíg az állatkínzás ennyire enyhe büntetéssel jár, addig újabb és újabb áldozatok lesznek – fogalmaztak.

A térre érkező tömeg békésen, csendben, de határozottan fejezte ki véleményét. Sokan kutyával érkeztek, akik fegyelmezetten, némán képviselték mindazokat a „hangtalanokat”, akik helyett most emberek szólaltak fel.

Az esemény után a résztvevők csendes demonstrációt tartottak az elkövető háza előtt. Ott mécsesek gyújtásával emlékeztek meg minden bántalmazott állatról, akik szenvedés közben vesztették életüket.

A szervezők hangsúlyozták: az eseménynek nem volt politikai üzenete, kizárólag az összefogásról, a felelős állattartásról és a jogszabályi szigorítás szükségességéről szólt. Arra biztatták a résztvevőket és minden támogatót, hogy a jövőben is álljanak ki az állatok jogaiért, hiszen csak széles körű társadalmi összefogással érhető el változás.

Az este végére egyértelmű üzenet rajzolódott ki: mi vagyunk Rozika hangja, és minden elnémított, bántalmazott állaté. Amíg nincs valódi jogi védelem és elrettentő erejű büntetés, addig újra és újra áldozatok lesznek. A résztvevők elszántsága azonban reményt ad arra, hogy egyre többen emelik fel a szavukat, és idővel valódi változás kezdődhet.