Tisztelgés Boczonádi Szabó József és Bem József emléke előtt

A hivatalos programot a Magyar Honvédség Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Hódmezővásárhelyi Honvédzenekarának előadása nyitotta meg, majd a bajtársi egyesület elnöke, Hideg István köszöntötte a megjelenteket és felkérte dr. Tarjányi József lokálpatriótát, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagját, hogy ossza meg a jelenlévőkkel ünnepi gondolatait.
Tarjányi József beszédében kiemelte, hogy a Zöld Város Program keretében létrehoztak egy enyhe félkör alakú emlékpadot a Tiszti Klub bejáratával szemben, amely természetes helyszínként kínálkozott a most ott álló szobrok méltó elhelyezésére.
A Majsai úti laktanya 21 éven át viselte Bem apó nevét. Petrovics József szobrászművész, aki maga is a Bem József Laktanyában teljesítette sorkatonai szolgálatát, 1980-ban készítette el Bem mellszobrát, amit eredetileg a parancsnoki épületnél helyeztek el. A laktanya bezárását követően a szobor a volt Tiszti Klub udvarába került, majd 2021-ben állították fel jelenlegi helyén.
A másik, Boczonádi Szabó Józsefet ábrázoló szobrot Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrász formázta meg, és 2023-ban, a Bem József szobortól mellé a pad túl oldalára helyezték el. Az avatáson Kovács József dandártábornok, a Petőfi Gimnázium egykori diákja mondott beszédet.
Boczonádi Szabó József magyar honvédőrnagy, az 1848–49-es szabadságharc egyik tisztje volt. Az osztrák hadseregből kilépve csatlakozott a magyar honvédséghez, ahol a 13. és 42. honvédzászlóaljban szolgált. Részt vett a téli és tavaszi hadjáratokban, majd őrnagyként a III. hadtestben harcolt a világosi fegyverletételig. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, majd büntetését 16 év várfogságra változtatták, de 1856-ban kegyelmet kapott. Később az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében altábornagyi rangig jutott.
Bem József lengyel származású tábornok, az 1848–49-es szabadságharc egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Korábban az 1830–31-es lengyel felkelésben is harcolt. 1848 végén csatlakozott a magyar haderőhöz, és főként Erdélyben vezette győztes hadjáratait az osztrák és orosz csapatok ellen. Bár zseniális hadvezér volt, az orosz intervenció végül a szabadságharc bukásához vezetett. A vereség után Törökországba menekült, áttért az iszlám hitre, és ott hunyt el 1850-ben.
Mindketten fontos szerepet játszottak a magyar szabadságharcban, és katonai pályájuk jelentős hatással volt a korabeli hadtörténetre.
A megemlékező beszédet követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait.