Ez az alakjában és méretében is különleges fa szabályos kúpos formában nő, mérete se nem nagy, se nem kicsi, és nemzetsége többi tagjával ellentétben begyökerezve kifejezetten jól tűri a szárazságot. Talán legkülönösebb díszét ilyenkor tél végén, tavasz kezdetén tárja fel: egyszerre található a fán a tavalyi kis sötétbarna tobozszerű termése és az idei, sárgásan világító barka virágzata, amely hosszú csengettyűként mozog a szélben.

Tavasszal az évelőágyak a növények visszametszése után hirtelen kiüresednek, mert eltávolítjuk az elszáradt növényi részeket, így csak a földből kikandikáló tövek látszódnak. A préri- és szárazkerteknek, de az évelőágyaknak is gyakran ültetett növényei a díszfüvek, amelyeket szintén ilyenkor tavasszal szokás visszavágni. Ebbe a csoportba tartozik a Duna-Tisza közén is honos árvalányhaj. Az ő különlegessége, hogy nem szükséges visszavágni, mivel lombozata nem szárad el a téli hidegben. Lazán aláomló, hatalmas levéltömegével a tavaszi évelőágyak bohókásan lengedező, vidám, „színtelen” színfoltja.

Nagy Ágnes

városi főkertész