Mikszáth így ír erről: „Minden embernek van legalább egy kísérteties története, – még nekem is. Csakhogy a falusi embernek szükséges ez, bolond volna, ha leírná és kinyomatná. A hosszú téli estéken, falun hasznát veszi, sőt nem is tartanák érdekes embernek, ha sohasem történt vele olyas, ami a csömörre hajló hátakat megborzongatja. Nekem, fővárosi pogánynak, azonban nincs szükségem rá, én belevethetem a kísérteties történetemet könnyű lélekkel a nagy betűtengerbe. A fővárosban nincsen a kísérteteknek semmi keletük, sőt kísértetek sincsenek, amit pedig nehéz megmagyarázni, minthogy temető itt is van. Talán az a nyitja, hogy a halottak fekvő helyét oly drágán kell megváltani a városi tanácstól, hogy aztán a halott is jobban megbecsüli, és nem mászkál ide s tova éj évadján sem, veszteg marad, kifekszi az árát nyugodtan, mozdulatlanul.”

Fabók Mariann nagyon összetett és izgalmas feladatot old meg: az egyszemélyes előadás alatt a saját maga által mozgatott bábbal lép kapcsolatba. Bevallása szerint az eddigi munkásságának esszenciáját láthatja a közönség csütörtökön, a félegyházi színpadon.

– Az a lenyűgöző benne, hogy jóízűen tudunk nevetni esendőségünkön és megmutatja, hogy milyen gyönyörűséges tud lenni az ember, ha szeret – összegezte a bábművész.

Szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Z. A.