– Kecskeméti születésű vagyok, az ottani közgazdasági szakközépiskolában kezdtem el tanítani friss diplomásként. Amikor 1958-ban a félegyházi kórházba helyezték a férjemet, ide költözött a család. Fiunk már Kiskunfélegyházán kezdte meg az iskolát, férjem idővel osztályvezető főorvos lett a traumatológián, én pedig 1982-ig tanítottam közgazdaságtan, jog és könyvvitel szakosként. Nagyon szerettem mindig a gyerekeket, és az volt a célom, hogy megszerettessem velük az adott tantárgyat. Úgy érzem, ez sikerült is. Bizonyíték erre számos siker a megyei és az országos szakmai tanulmányi versenyeken, és az, hogy sokan a szakmában helyezkedtek el. Most is számos egykori tanítványom az intézményben dolgozik pedagógusként, közöttük Kocsisné Móczár Julika intézményvezető.

A nyugdíjas évek sem hoztak tétlenséget Édes Istvánné életébe: sokáig nyelveket tanult saját örömére, és tanított is. Szenvedélyesen szereti a virágokat, itthon többek között 18 orchidea, a Keszthely melletti nyaralóban pedig egész virágoskert pompázik törődése nyomán. A vasdiplomás pedagógus életét családja: férje, és az orvosi pályát továbbvivő fia, menye, unokája aranyozza be.

T. T.