Késelés a lakótelepen: Egyedi eset vagy romló közbiztonság?

Április 27-én komoly aggodalomra okot adó lakossági bejelentés érkezett a rendőrségre, miszerint a Petőfi lakótelepen egy férfi késsel fenyegetőzött. A járőrök azonnal a helyszínre vonultak, ahol intézkedés alá vontak egy 54 éves, kecskeméti illetőségű, de Kiskunfélegyházához ezer szállal kötődő férfit. Az eset során szerencsére senki sem sérült meg, a férfit garázdaság miatt állították elő a hatóságok. Az ügyet követő lakossági visszhangra reagálva Tarnóczy László rendőr ezredes, kiskunfélegyházi kapitányságvezető igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hangsúlyozva, hogy ez egy teljesen egyedi eset volt, amely nem határozza meg a környék általános közbiztonságát.

– Ez a személy korábban nem követett el ilyen vagy hasonló jellegű cselekményt. A Petőfi lakótelep közbiztonsági szempontból teljesen átlagosnak mondható: se több, se kevesebb bűncselekmény nem történik ott, mint a település egyéb részein. Sőt, több munkatársam is ott él, akik jó lokálpatriótaként a saját lakókörnyezetükre kiemelten is odafigyelnek.

Járőrszolgálat és az együttélés íratlan szabályai

A kapitányságvezető azt is hozzátette, hogy a rendőrséghez érkező lakossági bejelentések túlnyomó többsége valójában nem kriminalizálható. Nem súlyos, vagyon elleni vagy erőszakos bűncselekményekről van szó, hanem olyan magatartásformákról, amelyek eltérnek az általános együttélési szabályoktól, mint például a tiltott közterületi alkoholfogyasztás vagy a szemetelés. A lakossági biztonságérzet fenntartása és növelése érdekében a rendőrség mégis fokozott gépkocsizó és gyalogos járőrszolgálatot indított a frekventáltabb részeken, így a Béke téren, a Petőfi téren és a lakótelepen. Mindezt részben önállóan, részben pedig a városi közterület-felügyelőkkel és a polgárőrséggel szoros együttműködésben valósítják meg.

Törvényi kötelezettségen felül, tiszta emberségből

A probléma gyökere azonban mélyebb a puszta rendfenntartásnál. Dr. Tigyi-Aradi Alexandra, Kiskunfélegyháza jegyzője szerint a jelenséget kizárólag a rendészet vagy kizárólag a szociális ellátás felől megközelíteni alapvető hiba lenne. A városvezetésnek mindkét fronton egyszerre kell aktívan jelen lennie. Az önkormányzat a gyakorlatban is támogatja ezt az elvet: 2023 óta évi 4 millió forinttal járul hozzá a rendőrséggel közös gyalogos járőrszolgálathoz, hogy a közterület-felügyelők és a rendőrök hatékonyan, közösen tudjanak fellépni a rendzavarások ellen.

Ugyanakkor a jegyző asszony rávilágított egy olyan, a szélesebb nyilvánosság előtt kevéssé ismert tényre is, amely alapjaiban helyezi új megvilágításba a helyi humanitárius erőfeszítéseket. Kiskunfélegyháza lakosságszáma ugyanis már a 30 ezer fő alatti tartományba esik, így a hatályos törvények értelmében a városnak már egyáltalán nem lenne kötelező hajléktalanellátást fenntartania. A városvezetés azonban tiszta emberségből és felelősségvállalásból mégis működteti és finanszírozza a rendszert, amely éves szinten mintegy 193 millió forintos működési költséget emészt fel, igaz, ehhez jelentős állami támogatás is társul.

– Ez a kérdés nem olyan egyszerű, hogy miért nem csinálunk hirtelen rendet. Mert ezek mögött emberi sorsok vannak. Muszáj a szociális vetületet is mérlegelnünk. Ugyanakkor az önkormányzatnak szigorú jogszabályi keretek között kell eljárnia: az Alkotmány 22. cikkének 3. bekezdése kimondja, hogy az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilos, de senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy bemenjen a hajléktalanszállóra.

Láthatatlan tragédiák az agresszió álarca mögött

A valóság az, hogy az utcán élők jelentős része önkéntesen dönt a kintlét mellett. Ennek oka, hogy a szállón a közösségi együttélésnek és az egészségügyi feltételeknek szigorú szabályai vannak, amelyeket sokan személyes szabadságuk korlátozásaként élnek meg. Pedig a háttérben meghúzódó emberi sorsok mögött többnyire mély személyes drámák állnak, és az integráció korántsem lehetetlen. Jó példa erre a cikk elején említett, áprilisi késes incidens elkövetője, aki a hatósági intézkedést követően – a rendőrség és a hivatal közötti gyors, operatív kommunikációnak köszönhetően – végül Kecskemétre, az ottani ellátórendszerbe került. Ezt a városvezetés egyértelmű sikerként könyvel el, hiszen a férfi így a megfelelő szakmai segítséget kapta meg, miközben a félegyházi lakók biztonságérzete is helyreállt. Dr. Tigyi-Aradi Alexandra szerint éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a lakosság ne általánosítson egy-egy ilyen kirívó eset miatt.

– A lakosoknak is látniuk kell, hogy nem minden hajléktalan ember agresszív. Sokan közülük csendes, láthatatlan tragédiák, rossz családi döntések vagy gazdasági ellehetetlenülés miatt kerültek az utcára. Többször jártam a szállónkon, és látni olyan embereket, akik csak csendben leülnek egy sarokba, és megnyugvást keresve olvasnak. Ők nem hőbörögnek, nem fogyasztanak alkoholt, csak próbálják megtalálni a békéjüket a világban.

A KAPOCS Intézmény négylépcsős védőhálója

Hogy még teljesebb és szakmaibb képet kapjunk arról, mi történik a falak mögött azokkal, akik készek elfogadni a feléjük nyújtott kezet, megkerestük Magyari Szilvia, a helyi hajléktalanszálló szakmai vezetőjét. A szakmai vezető megerősítette, hogy minden embernek joga van az emberi méltósághoz, a biztonsághoz és az alapvető életfeltételekhez, ám a rászorulóknak ezen a téren rendkívül komplex segítségre van szükségük. A hajléktalanság ugyanis nem pusztán lakhatási probléma, hanem gyakran a munkahely elvesztése, családi konfliktusok, mentális vagy egészségügyi problémák, szenvedélybetegségek, eladósodás és a tartós szociális kiszolgáltatottság együttes következménye.

Az intézményi háttérmunkát bemutatva Magyari Szilvia elmondta, hogy a KAPOCS Szociális és Gyermekvédelmi Intézmény hajléktalanellátása jelenleg négy különböző szakfeladat működtetésével segíti a rászorulók mindennapjait. A Nappali Melegedő és az Éjjeli Menedékhely szolgáltatásai mind funkcionálisan, mind időben kiegészítik egymást, és együttesen lefedik a nap 24 óráját, így az otthontalan személyek teljesen elkerülhetik a kényszerű utcai tartózkodást.

A Nappali melegedő napközben biztosít biztonságos teret a pihenésre, tisztálkodásra, mosásra, az élelmiszer kulturált elfogyasztására, ügyintézésre és a szabadidő értelmes eltöltésére, miközben legfőbb erőssége a tanácsadás és a szociális ügyintézés. Minden új ellátottnál részletesen felmérik, miben szorul segítségre, és igyekeznek az egyéni élethelyzetére hathatós megoldást találni. Ezt egészíti ki az éjjeli menedékhely, amely az éjszakai nyugodt és biztonságos pihenést szolgálja.

A harmadik pillér a Hajléktalanok Átmeneti Szállása, amely már hosszabb távú, stabil elhelyezést garantál a rászorulóknak minimális térítési díj ellenében. Itt nemcsak kényelmesebb lakhatást, hanem személyre szabott szociális, mentális és életvezetési támogatást is nyújtanak a társadalmi visszailleszkedés érdekében. Ráadásul az éjjeli menedékhelyen és az átmeneti szálláson minden héten orvosi ellátást is biztosítanak, hiszen az intézmény kiemelten törekszik az ellátottak mentális és fizikai egészségének megőrzésére, amelyet Magyari Szilvia mentálhigiénés szakemberként is támogat. A negyedik szakfeladatként működő Népkonyha pedig egy tál meleg ételt biztosít a rászorulóknak a hétköznapokon. Bár a jogszabályok szerint a hajléktalanok élelemmel való ellátása nem lenne kötelező feladata az intézményi ellátásnak, Kiskunfélegyházán ezt a szolgáltatást is alapjogon biztosítják az ellátottaknak.

A bizalomépítés rögös útja és az alkohol kérdése

A szakmai vezető kitért a nehéz sorsú emberekben élő bizalmatlanság falaira is. Tapasztalatai szerint mivel ezek az emberek rengeteg csalódáson és veszteségen mentek keresztül, természetes, hogy eleinte zárkózottak. A szakma alapja az empátia, az ítélkezésmentesség, a türelem és a következetesség. A bizalom kis gesztusokon és azon a tapasztalaton alapul, hogy a gondozókra valóban számítani lehet, hiszen a megfelelő támogatással bárki számára megteremthető az újrakezdés lehetősége.

Arra a kérdésre, hogy a köztereket választókat hogyan lehetne az ellátásba vonzani, Magyari Szilvia elárulta, hogy az évek során szervezetten, élelmiszer biztosításával, beszélgetésekkel, a lehetőségek felvázolásával és az életmódból fakadó szabályszegések következményeinek bemutatásával is próbálkoztak. Ezek az erőfeszítések azonban eddig alig jártak eredménnyel, a köztéren élők általában nem maradnak tartósan az intézményben. Pedig az utcai hajléktalanok mind ismerik a szállót, a legtöbben már ki is próbálták, és a szakmai vezető maga is rendszeresen tartja velük a kapcsolatot. Szakmai szempontból az utcán maradás mögött az autonómia és az önrendelkezés megőrzésének görcsös igénye, valamint az intézményi keretekhez, napirendhez és együttélési szabályokhoz való alkalmazkodással szembeni ellenállás áll. Sokan a szabályokat a kontroll elvesztéseként élik meg.

A közhiedelemmel ellentétben a szálló házirendje nem teljesíthetetlen: a szigorúnak hitt alkoholfogyasztási korlátozás a valóságban nem merev zéró tolerancia, hanem gyakorlatilag elhanyagolható mértékű szigort jelent. A szolgáltatásokat ugyanis józan, vagy akár enyhén ittas állapotban, egészen 0,40 mg/l légalkohol szintig igénybe lehet venni. Ennek ellenére az utcán élők sokszor negatív színben tüntetik fel a szállót, holott az intézményben fokozott figyelmet fordítanak a bentlakók biztonságára.

Elhivatottság munkaidőn túl

A szakmai vezető hangsúlyozta, hogy az utcai szociális munka hivatalosan nem tartozik a feladatkörükhöz, Kiskunfélegyházán nincs ilyen szolgálat. A kollégáival kizárólag saját elhatározásból, elhivatottságból, a szabadidőjükben foglalkoznak a köztéren élőkkel. Arra a kérdésre is kitért, hogy a közterületeken látható, hajléktalannak tűnő személyek közül nem mindenki valóban hajléktalan: egy részüknek van lakhatása, csupán a mindennapjaikat élik a tereken.

A krízishelyzetek megoldásában a szálló, a közterület-felügyelet és a rendőrség kapcsolata kölcsönösen támogató, ami gyors és hatékony segélynyújtást tesz lehetővé, ahol minden szakterület a saját kompetenciáján belül jár el. A mindennapi munkához a legnagyobb erőt az emberi kapcsolódások és a bizalom lassú alakulása adják. A hajléktalanellátásban nem azonnali és látványos sikerek születnek. Magyari Szilvia ezt a folyamatot a cseresznyevirágzáshoz hasonlította, ahol a hosszú ideig láthatatlan folyamatok után egyszer csak hirtelen megjelenik a bizalom, az elfogadott segítség és a csendes növekedés. Ráadásul Kiskunfélegyháza városa nagyon sokféle munkalehetőséget kínál, és a helyi közfoglalkoztatási program is nyitott a hajléktalanok felé, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sikeresen elhelyezkedjenek és újra önellátóvá váljanak.

Iránytű a lakosságnak: Mit tehetünk krízishelyzetben?

A lakosságnak szóló üzenetében a szakmai vezető kiemelte, hogy a közösségi médiában tapasztalható indulatok helyett empátiával és józan reálpolitikával kell a kérdéshez fordulni. Hosszú távon a legnagyobb segítséget nem a pénz vagy az alkalmi adományok jelentik, hanem az, ha a rászorulókat a komplex szakmai támogatást nyújtó ellátórendszer felé irányítják. Egy-egy kirívó eset miatt nem szabad általánosítani, hiszen a hajléktalanok többsége nem jelent veszélyt, csupán kiszolgáltatott, sérült ember.

A gyakorlati teendőket és a lakossági protokollokat összegezve a rendőrség, a jegyző és a szociális szakemberek iránymutatása teljesen egyértelmű. Amennyiben a lakosok a köztereken agresszív, kötekedő vagy fenyegető magatartást tapasztalnak, semmiképpen ne menjenek bele a konfliktusba, kerüljék el az érintettet, és azonnal tárcsázzák a 112-es segélyhívót. Ugyanakkor, ha egyértelműen látszik, hogy egy embertársunk nem agresszív, hanem segítségre szorul, mert sérült, a szélsőséges időjárás miatt veszélyben van, vagy zavart pszichés állapotban van, ne forduljunk el tőle. Mivel Kiskunfélegyházán nincs utcai szociális szolgálat, ilyen esetekben közvetlenül a mentőket, a rendőrséget kell értesíteni, vagy hívni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Dél-Alföldi Regionális Diszpécserszolgálatát a +36 70 505 8080-as telefonszámon.

Emberség és rend: A közös jövő záloga

A kiskunfélegyházi hajléktalankérdés tehát sokkal összetettebb egy egyszerű rendészeti vagy köztisztasági problémánál. A hatóságok határozott és jogszerű fellépése, a professzionális szociális háló működtetése, valamint a város lakosságának józan, de mélyen empatikus hozzáállása együttesen képezik azt a hármas pillért, amely biztosíthatja, hogy a település egyszerre maradhasson biztonságos otthon és emberséges környezet mindenki számára.