Február 2. hétfő, Aida, Karolina
2018. június 30., 17:40

Petőfi Sándor verseiből

A Petőfi Emlékév alkalmából a lánglelkű költő versei közül válogatunk. Kép: Bodor Miklós. \n
Petőfi-grafika.jpg (1199 x 1598 px)

Petőfi Sándor: DALAIM

Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.

A helyett, hogy ábrándoknak élek,
Tán jobb volna élnem a jövőnek,
S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám?
Jó az isten, majd gondot visel rám.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Pillangói könnyelmű lelkemnek.

Ha szép lyánnyal van találkozásom,
Gondomat még mélyebb sírba ásom,
S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
Mint a csillag csendes tó vizébe.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
                                                                                       Vadrózsái szerelmes lelkemnek.

                                                                                       Szeret a lyány? iszom örömemben,
                                                                                       Nem szeret? kell inni keservemben.
                                                                                       S hol pohár és a pohárban bor van,
                                                                                       Tarka jókedv születik meg ottan.
                                                                                       Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
                                                                                       Szivárványi mámoros lelkemnek.

                                                                                       Oh de míg a pohár van kezemben,
                                                                                       Nemzeteknek keze van bilincsen,
                                                                                       S amilyen víg a pohár csengése,
                                                                                       Olyan bús a rabbilincs csörgése.
                                                                                       Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
                                                                                       Fellegei bánatos lelkemnek.

                                                                                       De mit tűr a szolgaságnak népe?
                                                                                       Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
                                                                                       Arra vár, hogy isten kegyelméből
                                                                                       Azt a rozsda rágja le kezéről?
                                                                                       Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
                                                                                       Villámlási haragos lelkemnek!

                                                                                       (Pest, 1846. április 24–30.)

 

Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram