Keresztes Tünde további beszédében Petőfi Sándor életének mozzanatait idézte fel.

– Emlékezni jöttünk. Emlékezni Petőfi Sándorra, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb költőjére. (…) Rövid élete ellenére jelentős költői életművet hagyott hátra és a magyar irodalom kiemelkedő alakja lett. Petőfi jelentette a magyarság számára a nagybetűs költő fogalmát. Mintegy ezer verset írt magyar nyelven, ebből 850 maradt fenn az utókor számára. Híres költeményeit számos nyelvre lefordították. 1844-ben jelent meg első verses kötete és hamarosan a kor egyik legnépszerűbb költőjévé vált. 1846-ban feleségül vette Szendrei Júliát és ettől az évtől baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismeretségre tett szert. A márciusi ifjak egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-ei forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a Segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott. Ő a magyar romantika kiteljesítője. Ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetben pedig a puszta, a magyar Alföld méltó rajza. Ő írt először verseiben a világszabadságról és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba. Számos költeménye szinte minden magyar számára ismert. János Vitéz című elbeszélő költeményéből daljáték, bábelőadás, rockopera és rajzfilm is készült. Legismertebb költeménye a Nemzeti Dal, amely az 1848. március 15-ei forradalom máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Emlékét Magyarországon és a Kárpát-medence magyarlakta helységeiben több múzeum és emlékház, valamint számtalan utcanév, szobor és emléktábla őrzi – fogalmazott Keresztes Tünde.

A folytatásban Magony Ádám a Móra Ferenc Művelődési Központ munkatársa és Hevér Réka, a Móra Ferenc Gimnázium egykori diákja előadásában Félegyházi memoárok címmel, ünnepi műsor következett. Produkciójukban félegyháziak hangját hallatták Petőfi halálának évfordulóján. A két fiatal előadásával méltó emléket állított az eseménynek, Hevér Réka fájdalommal küzdő édesanya, Magony Ádám az ismerős inasfiú döbbenetes gondolatait tolmácsolta a közönség felé.

„Sándor, ha valóban elmentél, tudd, hogy Félegyháza mindig hazavár! Hisz az a föld, ahol először botlottál el, ahol először nevettél, sírtál, álmodtál, az mindig a tiéd lesz. S amíg él itt egy kiskun, aki emlékszik rád, aki kimondja neved, addig sosem haltál meg igazán. Ha majd mindenki Ember lesz, nem lesz szükség többé kardra. Szeressétek egymást emberek! Ez az élet legfőbb törvénye!” – hangzott el az előadás végén.

Az eseményt koszorúzás zárta. Az emlékezés virágát elhelyezte Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Fidesz Kiskunfélegyházi Szervezete, a Veled a Városunkért Egyesület, a Kiskun Lokálpatrióta Egyesület, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, a Szent Benedek PG, a KSZC Közgazdasági Technikum, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a KSZC Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium.