– Sosem volt könnyű – foglalja össze nevetve egy tőmondatban csaknem fél évszázad történetét és tapasztalatát Katalin, majd kifejti: voltak betegségek, problémák és sokszor leküzdhetetlennek tűnő nehézségek is. Végül aztán minden kisimult: közös erővel megtaláltuk a kiutat, és a szűk esztendőknek is vége szakadt.

Az igazi aggodalom – ezt férj és feleség egybehangzóan állítja – gyermekeik születésének pillanatában érkezett meg az életükbe, és a mai napig nem enyhült. Mi több, az immár 15 éve első, és másfél éves lányunokák létezése – amellett, hogy bearanyozza minden napjukat – tovább fokozta az öröm és aggodalom megélésének intenzitását is. Mégsem tudnak elképzelni nagyobb boldogságot a családdal együtt töltött időnél.

Sándor szerint a közös főzések, a fesztiválok, kirándulások plusz örömöket csempésznek az életükbe. A legbensőségesebb pillanatokat azonban azokon az egyszerű szombat estéken élik meg, amikor körbeüli a nagycsalád az ebédlőasztalt, majd előkerül a kártya is. Ilyenkor egymást ugratják, viccelődve „eresztik ki a fáradt gőzt”. Nevetés tölti meg a ház tereit, és egycsapásra elfelejtenek minden gondot.

Sándor és Katalin egyetért abban is, hogy a hosszú, boldog házasság titkát nem birtokolják. A négy és fél együtt töltött évtized tapasztalatát összegezve azonban biztosan állítják, hogy a munkamegosztás, a kölcsönös megbecsülés, az őszinteség, a tolerancia és a feltétel nélküli szeretet összetartja házasságukat.