Almási Emerencia számára az emberi értékek kérdése nem elvont fogalom, hanem mindennapjainkban megélt tapasztalat. Úgy véli, ezek az értékek már gyermekkorban gyökeret eresztenek, és alapjaikat elsősorban a családban találjuk meg. A család az a közeg, ahol először tapasztaljuk meg a szeretetet, a tiszteletet és a biztonságot, ahol a szülői minta – kimondva vagy kimondatlanul – meghatározza későbbi gondolkodásunkat és döntéseinket. Meggyőződése, hogy amit gyermekként látunk és megélünk, azt visszük tovább, és idővel mi magunk is továbbadjuk.

Hisz abban, hogy a nevelés nem csupán szavakból áll. A valódi értékeket nem elég megfogalmazni, azokat meg kell élni. A hiteles példa iránytűként szolgálhat, különösen azokban az életszakaszokban, amikor az ember önmagát vagy a világot keresi. Az emberi értékek így öröklődnek tovább – személyiségről személyiségre, családról családra –, és mindannyiunk felelőssége, hogy mit adunk tovább ebből.

Fontosnak tartja azt is, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik inspirálnak, gondolkodásra ösztönöznek, és akikkel együtt lehet fejlődni. A környezetünk jelentősen befolyásolja önmagunkról alkotott képünket és a világhoz való viszonyunkat, ezért meghatározó, kik mellett éljük a mindennapjainkat. Az értékalapú kapcsolatok megerősítenek, irányt mutatnak, és segítenek abban, hogy a legjobb formánkat hozzuk ki magunkból.

Számára az egyik legfontosabb emberi érték a megújulás képessége. Élete során többször tapasztalta meg, hogy az ember képes változni, újrakezdeni, és nehéz helyzetekből is megerősödve kilépni. Úgy gondolja, az emberi érték nem állandó, hanem folyamatosan alakul, fejlődik, és időről időre megújulást kíván.

Kiemelten fontosnak tartja a felelősségvállalást is, amely ott kezdődik, amikor felismerjük döntéseink súlyát, vállaljuk hibáinkat, és törekszünk azok kijavítására. A belső erő és a kitartás segít át a nehézségeken, és képessé tesz arra, hogy újra és újra felálljunk, még akkor is, amikor a helyzet kilátástalannak tűnik.

A segítőkészség számára nem a nagy gesztusokról szól, hanem az apró, mindennapi figyelmességekről, amelyeknek mégis jelentős erejük van. Ugyanilyen fontosnak tartja a szeretet kimutatását is, hiszen meggyőződése, hogy az idő véges, ezért meg kell becsülnünk azokat, akik szeretettel vesznek körül bennünket. A hála pedig segít megállni egy pillanatra, és tudatosítani mindazt, ami jó az életünkben, még akkor is, amikor a mindennapok sodrásában ez háttérbe szorul.

Nem állítja, hogy ezekhez az értékekhez mindig könnyű hűnek maradni, de hisz abban, hogy a törekvés a legfontosabb. Az idő, az emberi kapcsolatok, a boldog pillanatok és a nehézségek egyaránt formálnak bennünket, és mindez lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és tudatosan keressük a jó irányt.

Almási Emerencia a stafétát Szunyi Anikónak adja tovább, akitől arra vár választ, miként tud egy pedagógus valódi támaszt nyújtani a diákoknak.

Fotó: Nagy Gergely