A megemlékezést Vargáné Rácz Judit nyitotta meg, kiemelve a város történelmének e fájdalmas fejezetét, és köszöntve az egybegyűlteket, köztük Lezsák Sándor országgyűlési alelnököt, Csányi József polgármestert, prof. dr. Róna Tamás főrabbit, valamint a helyi egyházak és felekezetek vezetőit és képviselőit.

A polgármester beszédében kiemelte:

"Ez az emlékfal nemcsak főhajtás az áldozatok előtt, hanem figyelmeztetés is, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődhessenek meg. Már csak rajtunk múlik, hogy ezt mennyire tudjuk átadni gyermekeiknek, hogy ne legyen úrrá rajta megint a feledés."

A félegyházi zsidó közösség

Az 1850-es években Albertirsáról érkező izraelita családok telepedtek le Kiskunfélegyházán, ahol hamarosan templomot, iskolát és imaházat építettek. Vállalkozásaikkal, épületeikkel és kulturális hozzájárulásukkal a város megbecsült polgáraivá váltak, aktív részesei lettek Félegyháza dinamikusan fejlődő életének.

A második világháború azonban brutálisan kettétörte ezt a közösséget. A gettóba zárás, az elhurcolás és a haláltáborok embertelensége után csak kevesen térhettek vissza. Az áldozatok neveit 1948-ban egy emléktáblán örökítették meg, ám az idők során ez is feledésbe merült. Most, a megújított emlékfal révén, a város ismét méltó módon tiszteleg tragikus sorsú polgárai előtt.

A megemlékezésen Gampel Ilona egykori félegyházi lakos megrázó visszaemlékezése is elhangzott a deportálások idejéről:

"A Deák Ferenc utca túloldalán lévő gettóból ordítozó csendőrök tuszkolták ki az utcára a csomagjaikat szorongató zsidókat… A felsorakoztatottak között ott voltak gyerekkori barátaink, iskolatársaink, az első sorban a közelben lakó fiatal orvos házaspár. Testvéremmel egymásra borulva sírtunk, amikor elhajtották őket…”

A múlt fájdalmas emlékeit idézte meg Fekete Zoltán tanár előadása is, aki Radnóti Miklós Erőltetett menet című versét adta elő zenei kísérettel.

A felejtés évei és az emlékezés fontossága

Az eseményen dr. Nagy István, a Móra Ferenc Gimnázium tanára tolmácsolta dr. Berger Márton 1948-as beszédét, amely a közösség elvesztését érzékeltette:

"Búcsúzom intézményeinktől, templomunktól, iskolánktól, szemünk fényétől, az önfeledten játékos, de a félelmet hamar megismerő gyermekeinktől… Most itt vannak mindnyájan, szinte látom őket.”

Méltó helyükre kerültek az emléktáblák

Az emléktábát Csányi József polgármester és Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi közösen leplezték le, miközben Szeriné Bíró Ágnes hegedűn, Pusker Imre pedig zongorán Schindler listája filmzenéjének részletét adta elő.

Ezt követően elhelyezték a megemlékezés koszorúit az áldozatok emlékére. Az eseményen a helyi egyházak képviselői is imát mondtak:

Geszler Péter, a katolikus egyház képviseletében, Hatvani Zsófia lelkész, a református egyház képviseletében, Kis János lelkész, az evangélikus egyház képviseletében, Anna nővér, a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata képviseletében, Andrási Loránd lelkész, a baptista egyház képviseletében.

Az ünnepséget Prof. Dr. Róna Tamás főrabbi zárta, kiemelve az emlékezés jelentőségét. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár különböző felekezetek képviselői gyűltek össze, mégis van bennük egy közös kapocs. Káin és Ábel történetét hozta példaként, amelynek üzenete mindenki számára fontos: az irigység és a harag helyett a szeretetet, az őszinte hitet kell választanunk, és felelősséget kell vállalnunk tetteinkért. Zárásként köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a közös megemlékezés létrejöhessen és méltó módon megvalósulhasson.

A félegyházi Zsidó Emlékfal mostantól örök mementóként hirdeti, hogy a város egykori polgárait soha nem feledhetjük.