Lássuk, miről is mesélhetne maga az erdő az itt történtekről? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mélyfekvésű, gyakran víz alá kerülő terület, amit 65 évvel ezelőtt az erdészek a magas talajvíz miatt nem tudtak erdei fákkal beültetni. Körülötte földbe kerültek az erdészek által hozott kis csemeték, amelyek aztán többnyire nőttek, egyesek pusztultak, mígnem barátságban, küzdelemben, összefogásban erdővé nem váltak. Közöttük az a kis vizes terület időnként kiszáradt, máskor víz nyalogatta az alját, mígnem az egyre szárazabbá váló évek felszámolták az időszakos vízállást. Így az erdő magot termő kőrisfái szétszórták szárnyas kis terméseiket, amik megkapaszkodtak a nedves talajon, gyökeret vertek és elkezdtek nőni.

De nemcsak ők voltak szemfülesek, hanem a szomszédos területeken már korábban megtelepedett, idegenből származó és erőszakosan „nyomuló” zöldjuharok is, amik a szabad terület felé küldték szárnyas magvaikat. Odatelepedtek a kis kőrisek közé, majd hatalmas erővel benépesítették a szabad területeket, túlszárnyalva az ott egyébként hazai pályán otthonosan élő kis fákat.

Teltek múltak az évek, kemény küzdelem indult a hazai és az idegen jövevény fák között, melyek sűrűn egymás mellett közelharcra kényszerültek. Ebbe a versenybe aztán beleszóltak az egyre forróbb és szárazabb hónapok, évek is, mindkét oldalon áldozatokat szedve. Egyre több fa száradt ki, de az égre meredő hámló kérgű zöldjuharok között itt-ott néhány magasba nyúlt kőris továbbra is állta a kiszáradt sarat.

Ekkor szólt közbe és fordított a helyzet állásán a terület gazdája, és döntött a jogosan itt élők javára. Megtisztította a területet az erőszakos idegenektől, és újra szabad területek nyíltak, élőhelyek alakultak, hogy a szomszédos erdő fái találjanak itt otthonra.

Mindeközben sok-sok kilométerre az erdőtől, Kondoroson, a templomkertben álló idős kocsányos tölgyfa nagy mennyiségű termést hozott. A fáról lehullott néhány mázsányi makkot gondos erdészkezek összegyűjtötték, zsákba rakták, amelyek Félegyházára kerültek.

A mintegy 2,5 mázsa kocsányos tölgy makk a napokban a közmunkaprogram keretében sekély árkokba és fészkekbe került többedmagával, hogy jónéhányukból erdei fa növekedjen. Az elején még segíteni kell őket: megvédeni az elnyomó gyomoktól, cserjéktől, betelepülő idegen fáktól, de néhány év múltán megvédik magukat. Azt reméljük, hogy az erdő évtizedek múlásában tovább szövi igaz meséjét tájról, emberekről, elődökről tanúskodva az utódoknak.

Nagy Ágnes

városi főkertész