A szerző Krasznahorkai László 1954-ben született a délkelet-magyarországi gyulai kisvárosban, a román határ közelében. Hasonló, távoli vidéki térség Krasznahorkai első, 1985-ben megjelent Sátántangó című regényének („Satantangó”, 2012), amely magyar irodalmi szenzációnak és a szerző áttörő műve. A regény erőteljesen szuggesztív fogalmakkal ábrázolja a kommunizmus bukása előtt egy elhagyatott, magyar vidéki kollektív tanyán. Csend és várakozás uralkodik, amíg hirtelen fel nem bukkan a helyszínen a karizmatikus Irimiás és cimborája, Petrina, akiket mindenki halottnak hitt. A várakozó lakók számára akár a remény, akár az utolsó ítélet hírnökei. A könyv címében említett sátáni elem a rabszolga erkölcsükben és a szélhámos Irimiás színlelésében is jelen van, amely hatásos, bármennyire csalók, szinte mindegyiküket csomókba kötve hagyják. A regényben mindenki arra vár, hogy megtörténjen a csoda, egy remény, amelyet a könyv bevezető Kafka mottója már a kezdetektől átszúrt: 'Abban az esetben a dolog úgy fog lemaradni, hogy várom. ’ A regényből egy nagyon eredeti 1994-es film készült Tarr Béla rendezővel együttműködve.

Az amerikai kritikus, Susan Sontag hamarosan megkoronázta Krasznahorkai kortárs irodalom „apokalipszis mesterét”, amelyhez a szerző második könyvét, „Az ellenállás melankóliája” (1989; „Az ellenállás melankóliája”, 1998). Itt egy Kárpátaljai völgyben fészkelt magyar kisvárosban játszódott lázas horrorfantáziában még tovább fokozódott a dráma. A legelső oldaltól kezdve a bájos Mrs Pflaummal együtt szédítő szükségállapotba lépünk. Baljós jelek bővelkednek. A drámai eseménysorozat szempontjából kulcsfontosságú egy szellemcirkusz városába érkezése, amelynek fő látványossága egy óriás bálna teteme. Ez a titokzatos és fenyegető látványosság szélsőséges erőket indít mozgásba, erőszak és vandalizmus terjedésére ösztönözve. Mindeközben a hadsereg képtelen az anarchiát megelőzni, diktatórikus puccs lehetőségét teremti. Álomszerű jeleneteket és groteszk jellemzőket alkalmazva Krasznahorkai László mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét. Senki sem kerülheti el a terror hatásait.

Krasznahorkai a ‘Háború és kedves’ című regényében (1999; Háború és háború, 2006) magyar hazája határain túlra fordítja figyelmét, hogy az alázatos levéltáros Korin dönthessen élete utolsó cselekedeteként, hogy Budapest külterületéről New Yorkba utazzon úgy, hogy egy pillanat, foglalja el a helyét a világ közepén. Otthon az archívumban talált egy kivételesen szép ősi eposzt a visszatérő harcosokról, amelyet remél, hogy megismertethet a világgal. Krasznahorkai prózája az ő aláírásává vált hosszú, kanyargós mondatokkal fejlődött az áradó szintaxis felé.

További információ a 2025-ös irodalmi Nobel-díjról ide kattintva olvasható.

Forrás: nobelprize.org