Korai évek – nehézségek és tehetség

Kovács Imre Lajos 1878. november 5-én született Kiskunfélegyházán. Nagycsaládban nőtt fel, de a testvérek közül csak hárman érték meg a felnőttkort. Rokoni kapcsolatban állt dr. Horváth Zoltánnal is. Szüleit korán elveszítette, így gyámja előbb Bakos Sándor, majd Horváth József és Bakos Matild lett.

Már gyermekkorában megmutatkozott szellemi kiválósága: tízéves kora előtt kezdte meg gimnáziumi tanulmányait. Bár az elején magyarból és latinból megbukott, később ezek lettek fő szakterületei, amelyekből doktorált is. Tanulmányait Szentesen, majd Félegyházán folytatta, ahol osztálytársa volt többek között Móra Ferenc is. Később Újvidéken élt, itt bontakozott ki tehetsége, és ekkoriban kezdett megfogalmazódni benne a papi hivatás gondolata.

Szerzetesi hivatás – tudomány és elkötelezettség

1897-ben lépett be a premontrei rendbe, 1901-ben tett örökfogadalmat, 1902-ben pedig pappá szentelték. Egykori évfolyamtársa volt Babits Mihály is. Első szolgálati helye Kassán volt, ahol felügyelőként, majd tanárként dolgozott. Magyart és latint tanított, később itt is doktorált.

Kovács Imre Lajos nemcsak tanított, hanem aktívan részt vett a közéletben is: tagja volt több szakmai és vallási szervezetnek, így például a Szent István Társulatnak, a Budapesti Filológiai Társaságnak és a Katolikus Sajtó Egyesületnek. Publikációi, színművei és hitéleti munkái is jelentősek: ő indította el a Mária Kongregációt Kassán, és számos vallási témájú színdarabot írt, például Kuruc kongreganisták (1910), Boldogasszony csillagkoszorúja (1911).

A világháború idején kórházi szolgálatot teljesített, kitüntetést is kapott érte. Kassán idegenvezetőként is tevékenykedett, valamint diákjai számára kulturális kirándulásokat szervezett például Rómába és Nápolyba.

Változások és vezetői szerepek

Rövidebb időszakot töltött Jászón, majd Nagyváradra helyezték, ahol a román tanügyi szervek miatt nehézségei támadtak, végül 1923-ban elhagyta a települést. Ezt követően visszatért Félegyházára, ahol aktív szerepet vállalt a cserkészet támogatásában és a város közművelődési életében, többek között Petőfi-emlékápolásban. 1923-ban háromfelvonásos színdarabot írt a költőről.

Ezután Gödöllőre került, ahol élete hátralévő részét töltötte. Fontos gazdasági és oktatási szerepeket töltött be: volt a konviktus gazdasági igazgatója, a gimnázium helyettes igazgatója, szemináriumi prorektor, majd jószágkormányzó. Később a jászóvári prépostság magyar tagozatának kormányzó-vikáriusa lett. Részt vett premontrei emlékművek avatásán is, és Horthy Miklós környezetében is megjelent reprezentációs eseményeken.

Életmű lezárása

1935-ben egykori iskolatársaival emléktáblát avatott Móra Ferenc tiszteletére, az ünnepségen beszédet is mondott. 1937-ben nyugdíjba vonult, munkáját érdemrenddel ismerték el. Testvére, Ferenc – a Constantinum intézményének hittanára – halála után (1946) már nem látogatott vissza Félegyházára.

Kovács Imre Lajos 1949-ben hunyt el Gödöllőn, de életműve ma is példamutató: a tanítás, hit, közösségi szolgálat és kultúra összefonódása jellemezte munkásságát. Az előadás emléket állított ennek a sokoldalú, elhivatott félegyházi születésű szerzetesnek, aki méltán érdemel helyet a város emlékezetében.