Pedagógusnapon

Emlékszel Anya?

Reggel mikor felkelt a nap, kinyitottam szememet.
Énekelt a sárgarigó, cserregtek a verebek.
Kinyílott a piros rózsa, ontotta az illatát.
Leültél és eképp szóltál hozzám drága jó anyám:

Ugye tudod a mai nap kicsit más mint a többi!
Ünnep van, hisz minden gyermek nevelőjét köszönti.
Köszöntsd te is tanítódat kedves szóval, mosollyal!
Szivárványszín bokrétával, szívhez szóló dalokkal.

Igen tudom Édesanyám, mosolyogva feleltem.
Kiskertemnek virágait nagy csokorba rendeztem.
Ezen a szép vasárnapon még az ég is tündöklik.
És a tágas, kerek világ ünneplőbe öltözik.

Emlékszem, hogy Kati néni megfogta a kezemet.
Szelíd mosollyal az arcán, tantermünkbe vezetett.
Ismeretlen világ volt ez, tele sok-sok csodával.
Cifra betűk, számok, mesék hosszú-hosszú sorával.

Bizony, én is így emlékszem, félénk voltál, hallgatag.
Bátortalan kicsi diák, mikor reá hagytalak.
És ahogy te cseperedtél,  úgy nőtt meg a tudásod.
Mindazt amit megtanultál, nem veszik el meglátod.

Évek jöttek, évek múltak,egykettőre felnőttél.
Bizonytalan kisgyermekből váltál érett felnőtté.
Igazad van Édesanyám, gyakran visszarévedek.
Sok jót amit tőlük kaptam, elfeledni nem lehet.

Gyermekévek elrepülnek mint a röpke pillanat.
De az emlék nem múlik el, mindörökre megmarad.
Köszönjük meg tanítóink áldozatos munkáját!
Gyermekeknek szeretetét, áldott szívük jóságát!

Praczu Mihályné Sánta Hevér Nóra 

fotó: internet