Roald Dahl norvég gyökerekkel rendelkező angol író volt. Nem csak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is írt műveket. Nevéhez fűződik egyebek mellett a néhány éve megfilmesített Charlie és a csokigyár is. Fantáziája határtalan volt, aminek ékes példája a két elbeszélés, amelyek a találkozó témáját adták. Az első kielemzett írása a Szuperpempő volt. A történet egy apáról szól, aki a súlyát folyamatosan vesztő csecsemőjének méhpempőt ad azzal a gondolattal, hogy ha az jót tesz az anyaméhnek, akkor a babájának is hasznára válik. Azonban a gyermeke elkezd méhhé változni.

A második történet főszereplői egy erőszakos férj és az ő elnyomásban tartott felesége.  Miután a férfi hosszú, gyógyíthatatlan betegségben meghal, az asszony – mit sem sejtve a férfi kezelőorvosával kötött egyességéről, miszerint a doktor halála után életben tartja szerveit – a kórházba megy elhunyt párja dolgaiért. Ott azonban megrökönyödve figyel fel egy edényre, amiben halott férje agyát és szemeit tárolják. Az elnyomásból hosszú ideig szabadulni képtelen nő a kipreparált testrészeket hazaviszi, és rajtuk vesz elégtételt néhai társa kegyetlenségeiért: mindent megtesz a „társaságukban”, amivel őt bosszanthatná.

V. B.