A cserediák elárulta, hogy már gyermekkora óta csodálta a televízióban az európai városokat. A japán diákok körében nem túl gyakori, hogy Magyarországon tanuljanak, ő pedig olyan helyre vágyott, ami eltér a megszokottól. Ezért is választotta hazánkat célországként és nagyon izgatott volt, hogy megismerkedhet a magyar szokásokkal, kultúrával és gasztronómiával, bár utóbbi miatt némi aggodalom is hatalmába kerítette.

– Miután ideérkeztem, rájöttem, hogy a magyar emberek nagyon nyitottak, a táj gyönyörű, és az ételek is finomak, ezért is örülök, hogy Magyarországot választottam – fogalmazott. Hozzátette: a gulyásleves, a töltött káposzta, szilvás gombóc és a kakaós csiga a kedvence lett, de szinte minden magyar menüt szívesen kóstol, két ételt kivéve. A halászlé és a Túró Rudi nem nyerte el tetszését. A gyümölcsből készült leveseket bár nagyon furcsállja, ízletesnek találja. 

Az elmúlt négy hónapban több magyar nagyvárosban is látogatást tett és mindegyiket örömmel fedezte fel. Honvágyát Szegeden enyhíti olykor, ahol egy szintén cserediákként ott tartózkodó japán diáklánnyal tud találkozni. Ilyenkor sokat sétálnak, vásárolnak, kirándulnak és saját anyanyelvükön beszélgethetnek. Örömmel fedezte fel, hogy néhány japán étel – köztük a kedvencei is – megtalálhatóak időnként a magyar nagyáruházakban.

Nikotól megtudtuk azt is, hogy Japánban a karácsony egyáltalán nem számít jelentős ünnepnek, hiszen nem keresztény vallásúak. Náluk inkább kisebb baráti összejövetelt jelent. Országában az új év köszöntése a legismertebb, legnagyobb esemény. Ilyenkor összegyűlik a nagy család, a barátok, tradicionális japán ételeket, mochit és tenger gyümölcseit esznek, együtt, örömmel ünnepelnek. A magyar karácsonyi előkészületeket érdeklődve figyeli. Izgalmasnak és szépnek találja, kíváncsian várja már a szentestét.

Nico máris kulturális nyomot hagyott városunkban: a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban nagyobb közönség előtt mesélt a közelmúltban országáról és szokásaikról, a Besze családdal megtanította többek között a tradicionális sushi elkészítésének módját és ittléte alatt megpróbálja a környezetében élőket rábírni a lassabb étkezésre és a nyugodtabb tempóra. Elmondta, hogy a magyarok barátságosságát, nyitottságát szívébe zárta és boldogan viszi haza az itt tanultakat: a magyar ételek receptjeit és a szívből ölelés „tudományát”.