Január 28. szerda, Karola, Károly
2025. december 23., 18:00

Karácsonyok régen és ma

Hogyan változott meg a karácsony az elmúlt hetven–nyolcvan évben? Szűcs Etelka, aki gyermekként még almával és dióval díszített borókafenyő mellett ünnepelt, ma már a fényárban úszó városokat és a felgyorsult készülődést látja maga körül. Visszaemlékezései megidézik a háború utáni szűkös, csendes ünnepeket, a disznóvágásokkal és családi összejövetelekkel teli 70–80-as éveket, valamint a rendszerváltás után érkező modern karácsonyok világát. Egy életút történetén keresztül rajzolódik ki, hogyan változott át a karácsony szerény, bensőséges alkalomból a ma ismert, fényes és sokszor rohanó ünneppé. Egy őszinte beszélgetés történetesen a nagymamám és közöttem. Örömteli délután volt…

Hogyan változott meg a karácsony az elmúlt hetven–nyolcvan évben? Szűcs Etelka, aki gyermekként még almával és dióval díszített borókafenyő mellett ünnepelt, ma már a fényárban úszó városokat és a felgyorsult készülődést látja maga körül. Visszaemlékezései megidézik a háború utáni szűkös, csendes ünnepeket, a disznóvágásokkal és családi összejövetelekkel teli 70–80-as éveket, valamint a rendszerváltás után érkező modern karácsonyok világát. Egy életút történetén keresztül rajzolódik ki, hogyan változott át a karácsony szerény, bensőséges alkalomból a ma ismert, fényes és sokszor rohanó ünneppé. Egy őszinte beszélgetés történetesen a nagymamám és közöttem. Örömteli délután volt…

Gyerekkor – Az 1940-es évek vége, 1950-es évek eleje

– Milyen emlékeid vannak a karácsonyról fiatalkorodból?
Amikor gyerek voltam, nem volt ez a nagy karácsonyozás. Tudtuk, hogy van karácsony, de nem volt ajándékdömping, se semmilyen körítés. Apukám hozott egy kis borókafenyőt a vadászbácsitól, azt feldíszítettük dióval, almával, papírlánccal. Ez volt a karácsony. Négyen voltunk testvérek: nővérem, a két fivérem és én. A rokonság sem járt össze karácsonykor, visszafogottan ünnepeltünk.

Az 1950-es évek közepe – 1956 és a pesti évek

– 1956-ra hogyan emlékszel?
Én akkor már Pesten éltem a keresztanyámnál. 17 évesen kerültem oda és öt évig maradtam, kisegítő ápolóként dolgoztam a László kórházban. Nagyon szomorú, nagyon nehéz időszak volt 1956. A szétlőtt házak, a temetetlen halottakkal teli utcák… Egyáltalán nem volt ünnepi hangulat. Karácsonyra sem tudtam hazajönni, mozdulni sem lehetett abban a helyzetben.

1960-as évek – Munka, visszafogottság, kevés ünnep

– Később jobb idők jöttek?

A 60-as években Izsákon dolgoztam bölcsődében. Onnan sem jöttem mindig haza karácsonyra. A házinénivel gyújtottunk egy gyertyát, de nagy ünneplés még akkor sem volt. Emlékszem, sokan féltek. Az embereket téeszbe szervezték, nem volt jó a hangulat. Az élet szerény volt, de nem éheztünk, amire szükségünk volt az megvolt.

A 1970-es évek – Családalapítás, saját karácsonyok kezdete

– Mikor kezdett el igazán ünnep lenni a karácsony?
A 70-es évek elején, amikor már a férjemmel együtt éltünk, és megvoltak a lányok. Erika 1962-ben, Juditka 1973-ban született. Amikor ebbe a házba beköltöztünk, akkor kezdett kialakulni a saját karácsonyunk. Ekkor kezdődött nálunk az ajándékozás is, de nagyon szerényen. Kötöttem egy sálat vagy pulóvert, az került a fa alá. Bolti ajándékot nemigen vettünk.

A 70–80-as évek karácsonyai – Disznóvágás és családias ünnep

– Milyenek voltak a karácsonyok, amikor már nagycsaládként ünnepeltetek?
A 70–80-as években minden évben karácsony előtt, december közepén levágtunk egy disznót. Egész évben gyűjtöttünk rá. Volt egy böllér, aki a férjemnek segített, én és az idősebbik lányom pedig mostuk a belet.
A disznó egész évre adott ennivalót: orjaleves, kolbász, húsok, töltött káposzta, minden volt.

A szerény de szép karácsonyfára almát, diót tettünk, papírláncot készítettünk és szaloncukrot is vettünk. Kis gyertyákat raktunk fel, a csillagszórót pedig kézben tartottunk.

Én három műszakban dolgoztam a kórházban, előfordult, hogy karácsony napján nem voltam itthon. De mindig megpróbáltuk széppé tenni az ünnepet. Ekkor már voltak nagyobb összejöveteleink is a testvéreimmel és családjaikkal. Volt, hogy szánkóval húztuk el az unokákat a nagymamához. Akkoriban már külföldre is utaztunk, például Csehországba, ahonnan ajándékokat is hoztunk.

A rendszerváltás előtti idő – Szolid családi ünnepek

– Egyre gazdagabbak lettek a karácsonyok ekkortájt?

Ajándékozás volt, de csak apróságok. A karácsony leginkább a sütés-főzésről szólt: bejgli, kalács, aprósütemények. Mindig családiasan, visszafogottan. Nem volt vásárlási láz, sem nagy kivilágítás a városban.

1990-es évek – Rendszerváltás és a „modern” karácsony kezdete

– Mikor érezted úgy, hogy megváltozott a karácsony?
A rendszerváltás után. Akkoriban dolgoztam a városi kórházban, és ott is kezdtünk díszíteni, közösen fát állítani. Mindenki vitt valamit otthonról.
A városban is lassan megjelent a díszkivilágítás, de még mindig nem volt olyan, mint ma.

A 90-es évek után, főleg 2000 körül kezdett igazán „felpörögni” a karácsony, nyitott határok, külföldi fények, több vásárlás, sok ajándék és nálunk is egyre nagyobb családi ünneplések voltak.

Ma már egészen más: sok a csillogás, ajándékhalmozás, nagy felhajtás. Régen sokkal nyugodtabb, szeretetteljesebb volt minden. Nem tárult ki senki a világnak, csak a családnak.
A sütés-főzés viszont megmaradt: bejgli, kalács, aprósütemény, ez a hagyomány él tovább és próbáljuk minél meghittebbé tenni az ünnepet.

Fotók: Szűcs Etelka családi gyűjteménye

Barta Dávid
Kövessen minket a Facebookon is!
chevron-down linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram