A tudás iránti érdeklődése és szeretete inspirálta arra is, hogy munkája mellett tovább képezze magát: történelem–magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Pályáját a Kecskemét melletti Kisfái szakiskolájában folytatta, majd a 70-es évek elején férjével együtt Kiskunfélegyházára költöztek. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézményben magyart és történelmet tanított, valamint igazgatóhelyettesként dolgozott. Ezt követően a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója volt. A 90-es években visszatért a kezdetekhez: a Dózsa György Általános Iskolához tartozó haleszi kisiskolában összevont alsó tagozatos csoportot tanított nyugdíjazásáig.

Minden korosztály Gitta nénije volt. A diákok – a kicsiktől a 18 évesekig– mint tanárukat, a szülők mint a gyermekük formálóját, a pedagógusok pedig mint kollegát, munkatársat szeretették és tisztelték. Segítette, szárnyai alá vette a pályakezdő pedagógusokat; példamutató tevékenysége, közelsége, barátsága és figyelme biztonságot, nyugalmat sugárzott.

A gyermekekhez fűződő kapcsolata, szeretete, segítőkészsége legendává tette: volt tanítványai a mai napig emlegetik, különleges szeretettel gondolnak rá. Mozdulatai, ahogyan lehajolt hozzájuk, mosolya, mellyel kedvesen biztatta őket, öröme, ha jól teljesítettek, mind-mind bevésődtek emlékezetükbe. Több alkalommal tanúja voltam, ahogy reggel megérkezett Trabantjával a haleszi iskola udvarába: a gyerekek nemcsak közrefogták és köszöntötték, hanem azon nyomban mesélték is élményeiket, versengve, mintha régóta nem találkoztak volna vele. Akkor értettem meg, miből fakad ez a ragaszkodás: vele jó érzés volt együtt lenniük, mellette különleges biztonságban érezték magukat. Úgy irányította őket, hogy az idősebbek felelősséggel segítsék a kisebbeket, s hogy akaratlanul is tudatosuljon bennük: a társak segítése az együttlét legtermészetesebb jellemzője. Tanítványai ilyen különleges légkörben és motivációval tanultak meg írni, olvasni, számolni, önállóan gondolkodni, magukat kifejezni, szocializálódni.

fotókon: Ditta néni tanítványai körében

A 2000-es évek elejére a kisiskolák szinte mindenütt megszűntek. Gitta néni nyugdíjba vonulása után Halesz is végleg bezárta kapuit. A környékbeliek és sok-sok kollegája azonban több évtized elteltével is jó szívvel, szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá, mint aki egyike volt az igazi néptanítóknak.

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük őket életük egy szakaszán. A sors összeköt velük bennünket annyira, hogy sohase felejtsük el szavaikat, a hangulatot, amelyet elénk idéztek és azokat az érzéseket, amelyeket a lelkünkbe csempésztek.

Ő ilyen volt, és emlékeinkben örökre ilyen is marad.

Vőneki Ottó