HETI RAKTÁRTÁRKALAND A KISKUN MÚZEUMBAN – egy tárgy - egy történet

Fekete László családi fényképei Kanadából

Kiskunfélegyháza impozáns szecessziós városházája 1911-ben készült el és a régi fényképeket forgatva jól látni, hogy az utcai front üzleti portáljai igényesen, sőt, nagyvárosi kínállattal hívogatták a vevőket - látható a Kiskun Múzeum Facebook-oldalán.

Az üzletek cégérei, táblái is jó olvashatók a korabeli képeslapokon és fényképeken. Az egyik üzlet bérlője Csernus Gyula, divat- és rövidárukereskedő volt. Többször is nézegettem, hogy vajon kik is lehettek ezek a városházi üzletbérlők, reményteljes vállalkozók.

2013-ban kopogtattak a múzeum ajtaján és Fekete László Kálmán (Leisle) érkezett hozzánk Kanadából, hogy az eddig féltve őrzött családi fényképeket és nagyszüleinek néhány megmaradt értéktárgyát szülővárosába visszahozza.

Az egyik megőrzött értéktárgy Csernus Gyula kereskedő üzletéből származó pénztári kassza volt.

És ekkor összeértek a szálak és elindult egy máig is tartó tiszteletteljes barátság.

Három alkalommal találkoztunk itt a múzeumban, legutóbb 2024-ben, de a kedves Kanadában élő félegyházi barátunk azt mondta, hogy ez volt az utolsó útja és amit még a múzeumnak szeretne átadni, azt most hozta el számunkra.

A családi albumban találhat Csernus Gyula (1882-1847) és felesége Szemerédi Mária (1891-1971) fényképei is.

A nagymama Szankról származott és számos kép őrzi a dédszülői tanya világát, ahol a kis László is sok időt töltött. A szülők fiatalkori képei után nyomon követhető a házasságkötés, a gyermekáldás, a családi otthon és a rokoni találkozók is.

Az édesanya, Csernus Ida (1915-1989) gyermek és diákkori képei mellett a fiatal lány, majd feleség és az édesanya életútja is megjelenik.

Az édesapa Fekete Sándor (1897-1967) gabonakereskedő volt. A Fekete család többek között a Boczonádi Szabó családdal is rokoni kapcsolatban állt.1947-ben államosították a gabonakereskedést és 1950-ben a család Pestre költözött, László fiúk ekkor 10 éves volt. Az ő élete az iskolák elvégzése után más irányt vett és végül Kanadában telepedett le.

Ő is és a családi emlékek is nagy utat jártak be, mire visszakerültek a szülővárosba és végül a Kiskun Múzeumba, melyért nagyon hálásak vagyunk.

Minden fénykép egy történetet mesél és kitárul egy életút és egy család története, akik itt élték mindennapjaikat egykor.

Sok család őrzi még az elődök fényképeit, bár már nem ismerik a megörökített családtagokat. Nincs felírva a képre hogy ki látható rajta, mikor és hol készült. Fekete László ajándékával szerencsés helyzetben voltunk, hiszen ő még ismerte a történetet és kérésünknek megfelelően felírta a képek hátuljára a legfontosabb adatokat.

E példát követve ajánljuk, hogy ha még lehet és tehetik, így őrizzék meg a régi fényképeket. Ha összeül a család és megkérdezi az idősebbeket a régi fényképek történeteiről – úgy gondolom, hogy egy szép és tartalmas időtöltést tehetnek, mellyel többet megtudhatnak a múltjukról és saját magukról is.

Köszönjük kedves Fekete László (Leisle)!

Mészáros Márta
Kiskun Múzeum