–  A Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskolába járok, amit nagyon szeretek, és ahol támogató közeg vesz körül. Bár gyakran hiányzom a színház miatt, természetesen pótolnom mindazt, amiről lemaradtam. Ebben rengeteget segítenek az osztálytársaim is, amit ezúton is köszönök nekik, azért pedig különösen hálás vagyok, hogy az iskola szervezésében többször eljöttek megnézni az előadásaimat.

– Az osztálytársaid szoktak kérdezősködni a színház kulisszatitkairól?
– Igen, gyakran kérdezik, hogy milyen a színfalak mögött az élet, hol vannak az öltözők, hogyan zajlik egy előadás a háttérben. Látszik rajtuk, hogy kíváncsiak, és jó érzés egy kicsit betekintést adni nekik ebbe a világba. 

– Több szerep, sok szöveg, mindez az iskola mellett. Hogyan bírod a terhelést?
– Nagyon szeretek verseket tanulni, így a memóriám elég jó. Ahogy egyre több szöveget kell megtanulnom, ez a képességem is fejlődik. A tanulásnál először mindig végig olvasom az egész darabot, hogy értsem a történetet, utána a saját szövegeimet tanulom meg, a végszavakkal együtt. Így könnyebb eligazodni a színpadon.

– Jelenleg három darabban is játszol. Melyek ezek?
– A Pesti Magyar Színházban két új darabban kaptam szerepet. A Valahol Európában című előadásban Csórót alakítom, illetve bizonyos előadásokon leventésgyerek bandatagot is. Emellett játszom a Keménykalap és krumpliorr című darabban is, ami egy régi filmsorozat adaptációja – ebben Karcsi szerepét formálom meg, illetve továbbra is a Kísértet házban játszom Jimmy-t.

– Különleges élmény volt részt venni a Valahol Európában 200. előadásán. Hogyan emlékszel vissza erre az estére?
– Hatalmas megtiszteltetés volt már az is, hogy ott lehettem. Az előadás után, a tapsrendnél az alkotók és a szerzők is feljöttek a színpadra, és együtt énekeltük a „Zene az kell” című dalt. Ez az élmény nagyon megdobogtatta a szívemet. Utána Dés Lászlóval az ünnepségen beszélgettünk pár szót, és közös szelfi is készült. Óriási élmény volt, hiszen Kossuth-díjas művészről van szó, számomra ez valódi mérföldkő.

Nagyon inspiráló számomra, hogy ennyi híres színésszel és zenésszel játszhatok együtt. A színészek rendkívül kedvesek és segítőkészek. A mai napig kapunk tanácsokat, javaslatokat, nemcsak én, hanem a többi gyerekszínész is. Ez rengeteget segít a fejlődésben.

– Karcsi karaktere a Keménykalap és krumpliorr-ban kifejezetten energikus és humoros. Közel áll hozzád?

– Igen, ő áll hozzám a legközelebb az eddigi szerepeim közül. Karcsi csupa szív, szeret okoskodni – ebben hasonlítunk. Vannak dolgok, amikben nem értek vele egyet, de pont ettől érdekes eljátszani.

Például Jimmy szerepéhez sokkal bátrabban nyúlok hozzá. Már jobban érzem a karaktert, és apró dolgokban is merek változtatni, ami még élőbbé teszi a szerepet.

– Az elmúlt másfél-két évben rengeteg színpadi tapasztalatot szereztél. Mi a legfontosabb tanulság?

– Az, hogy nem az számít, mekkora a színház vagy hányan ülnek a nézőtéren. A közönség a legfontosabb. Lehetnek tízen vagy akár ezren, minden este ugyanazzal a szívvel és lélekkel kell játszani. 

A Valahol Európában 200-dik előadásán Nagy Viktor rendező azt mondta rólunk, gyerekszereplőkről, hogy nem gyerekszínészek vagyunk, hanem színészek, akik történetesen még gyerekek. Ez nagyon jól esett.

– Egy éve még álmokról beszéltünk. Mi változott azóta?

– Az álmok megmaradtak, sőt bővültek is. Kis Rudolf, Koppány, egy operaszerep, ezek továbbra is ott vannak. És úgy érzem, lassan célokká válnak. Ha sokat gyakorlok és mindent beleadok, akkor talán meg is valósulhatnak.