Az elmúlt évszázad történéseiről

Miután szerencsésen helyére került a 8 harang, szépen dolgoztak – 3 évig!  Ekkor az Ótemplom még eredeti, csaknem 150 éves fa harangszéke megrogyott, hónapokra leállt minden. Több pályázat közül a Slezák László-féle acélgerendás megoldást választották, ami máig szolgál.

A fenti két fotó a harangszék lábainak jelenlegi állapotát mutatja. Éppenhogy össze nem roskadnak...

Egy év után, 1929 tavaszán végül minden helyreállt, minden működött, és elmúlt a II. világháború. is.  Valamikor 1951 és 1960 között az Újtemplom tornyából eltűnt a 280 kilós, az Ótemplom tornyából pedig a 660 kilós harang. Magyarázat vagy nyom azóta sincs.

Örvendetes, hogy legalább az Újtemplom többi harangja azóta is a helyén van. Sőt, a legutóbbi, 2025. tavaszi statikusi és harangszakértői vizsgálat nem talált kifogásolni valót, még az eredeti, 145 éves fa harangszéken sem. 

Az Ótemplom harangjainak mozgalmasabb élete volt. 1968-ban a Szent István (420 kg) harang repedt meg, majd 1988-ban a nagyharang (1540 kg). Mind a kettőt újra kellett öntetni. 2000-ben a nagyobbik ősi, 1743-as kisharang (70 kg) ment tönkre, ami helyett cserébe kaptunk egy újat. 2004-ben pedig az 50 éve eltűnt, 660 kilós pótlódott magánadományból, egy vadonatúj,  848 kilós Szűz Mária haranggal. 

2005-ben a templom ajándékba kapott Németországból egy Szent József nevű 80 kilós, 1716-ban Münchenben öntött, egyébként kiváló állapotú lélekharangot. Emiatt a 2000-ben cserébe kapottat továbbadták Pálmonostorára, a Sárga majorba. 

A Majsai úti külső iskolához visszakerült kisharang három évtizedig a helyén volt. Ekkor átköltöztették Ruskó Antal tanyájához, ahol újabb 35 évet szolgált Franciska néni közreműködésével. Ezután a 20 évre funkcióját vesztett Szent László harang több évnyi „idegenbeli kirándulást” követően, kiváló állapotban, de – egyenlőre – bekerült a Kiskun Múzeumba.

Végül napjaink aktuális történéséről.

A fentebb említett tavaszi statikusi és harangszakértői vizsgálat az Ótemplomnál érdekes jelenséget fedezett fel. A 420 kilós harang sajátfrekvenciás lengéséhez – ami 21 éve változatlan – mintha elkezdett volna közelíteni a torony sajátfrekvenciás lengése.

Harangszakértők a toronyban

Michael Plitzner (jobbról), a harangtudományok doktora által vezetett speciális méréssorozat azonban egyértelművé tette, hogy a torony, mint építmény továbbra is stabil.  Viszont a harangszék bólintó mozgása erősödött fel, ahogy – az igénybevétel és a rozsda miatt is – fárad az anyaga. Ez oda vezetett, hogy a 420 kilós harangot azonnal le kellett kötni a rendszerről, mert az ő lengése 1,8 százalék távolságra van a toronyéhoz. A bevett gyakorlat szerint ez a távolság 10 százalékon túl kell legyen! A többi harang „üzemidejét” pedig drasztikusan csökkenteni kényszerültünk.

Többszöri elemző megbeszélés és kalkuláció után az egyháztanács testülete elfogadta a szakértői ajánlást: 97 év után új, emeletes harangszék kell!  Két harang lengését pedig lassítani szükséges, nehogy azonos frekvencia alakuljon ki a három „érintett fél” között. Fizikából mindannyian tanultuk és ismerjük a jelenség következményét….

A fotón az az állapot látható, amit felváltana az új, emeletes harangszék.

Az emeletes harangszék nem új dolog, évszázadok óta használják, főleg karcsú tornyoknál. A számítógépes „szimulációs terhelési próbák” azt mutatják, hogy ennél a toronynál is igen ajánlott ennek a beépítése, megtartva a mostani lengetési irányt. Főleg, mert: 1: nem ismerjük pontosan az építmény alapzatát, altalaját, 2: 18 méteren át nincsen(!!) köztes födém, 3: a mostani, nagy terpesztésű harangszéken jelentkező csavaróerő a falazatra is komoly hatással van. 4: a lengésirány 90 fokkal történő fordítása elképesztő károkat okozna.

Ezekkel egyidőben a vezérlés is megújul: beszerelik az Újtemplomban már 8 éve működő, teljesen digitalizált rendszert. Ez minden harangnál lehetővé teszi – többek között – a hirtelen rántású helyett az úgynevezett lágy indítást és fékezést. Továbbá – maximálisan kímélendő a karcsú toronyépítményt – minden harang és az új harangszék közé nagyteljesítményű rezgéscsillapítás kerül. Irány a következő 150 év! Aztán majd meglátjuk…

A szerző köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki érdeklődésével, lehetőségeivel, ismereteivel, a megőrzött dokumentumainak rendelkezésre bocsátásával hozzásegített ezen megemlékezés-sorozat létrejöttéhez!                       

Áldott Ünnepeket kíván minden kedves olvasójának:  

Szabó-Szűcs József