– Hogyan és miért jött létre az egyesület?

– A Magyar Bichon Állatvédő Egyesület civil állatvédők összefogásával jött létre, amikor egyre több bichon fajtacsoportba tartozó kutya került utcára, gyepmesteri telepre vagy méltatlan körülmények közé. Sokan divatból vásároltak ilyen kutyát, majd amikor kiderült, hogy egy élő, érző lénnyel kellene napi szinten foglalkozni, egyszerűen lemondtak róluk.

Körülbelül tíz éve vettem át a vezetést. A személyes motivációm egy tragédiából fakad. Az első kutyám egy bichon jellegű keverék volt. Rendkívül szoros kapcsolatban éltünk, szinte szavak nélkül értettük egymást. Egy parkban sétáltunk, amikor mérget nyalt fel. Pár percen belül rosszul lett, és öt percen belül elveszítettem. Esélyem sem volt segíteni rajta.

Az a nap mindent megváltoztatott bennem. Akkor döntöttem el, hogy ha az én kutyámon nem tudtam segíteni, akkor más bajba jutott kutyákon fogok. Azóta is ez ad erőt a mindennapokban.

– Mit jelent számotokra a bichon fajtacsoport mentése?

– Számunkra a mentés nem pusztán elhelyezést jelent, hanem minőségi gondoskodást. Nem „kimentünk és továbbadunk”, hanem rehabilitálunk, gyógyítunk, szocializálunk.

Minden hozzánk kerülő kutya megkapja a szükséges állatorvosi ellátást, szűréseket, kezeléseket. Időt szánunk arra, hogy megismerjük a személyiségüket, feldolgozzák a traumáikat, és képessé váljanak egy új életre. Sokszor hónapok munkája van egy-egy gazdisodás mögött.

A célunk nem csupán gazdát találni, hanem valódi otthont, ahol értik a fajta igényeit, és ahol a kutya élete végéig családtag maradhat.

Megmentett kutya előtte és utána

– Mely fajták tartoznak a bichonok közé?

A bichonok az FCI 9-es, társasági és kísérőkutyák fajtacsoportjába tartoznak. Ide sorolható a Máltai selyemkutya, a Bolognese, a Bichon havanese és a Bichon frisé, valamint rokon fajtáik közé tartozik az Orosz bolonka, a Coton de Tulear és a Kis oroszlánkutya is.

Fontos megérteni: ezek kifejezetten társállatok. Nem házőrzők, nem udvari kutyák, és nem alkalmasak arra, hogy naponta csupán egy órát foglalkozzanak velük. Emberközpontú, érzelmileg érzékeny kutyák. Akkor boldogok, ha a család életének aktív részei lehetnek.

– Miben különbözik a munkátok egy hagyományos menhely működésétől?

– Nem klasszikus telephelyes menhelyként működünk. Kutyáink többsége ideiglenes befogadóknál, családi környezetben él. Ez lehetővé teszi, hogy valódi képet kapjunk a személyiségükről, szokásaikról, problémáikról.

Nagy hangsúlyt fektetünk a rehabilitációra: megtanítjuk őket pórázon sétálni, szobatisztaságra neveljük őket, segítünk feldolgozni a félelmeiket. Sok mentett kutya traumatizált háttérből érkezik, és komoly viselkedési problémákkal küzd.

Nagyra értékeljük a menhelyek munkáját, hiszen gyakran több száz állatról gondoskodnak. A fajtamentés azonban lehetőséget ad a fajtaspecifikus, személyre szabott rehabilitációra – és ebben látjuk a szerepünket.

– Hogyan zajlik az örökbefogadás?

– Az örökbefogadás egy részletes kérdőív kitöltésével indul. Ez védelem a kutyának és a leendő gazdinak is.

A kérdőív alapján igyekszünk megtalálni azt a kutyát, aki valóban illik a jelentkező életmódjához. De a végső döntés mindig kölcsönös: a kutyának is el kell fogadnia a gazdijelöltet.

Személyes találkozó, ismerkedés következik – adott esetben a család többi tagjával és a már meglévő kutyával is. Látatlanban, közvetítőn keresztül nem adunk örökbe. Két hét próbaidő után válik véglegessé az örökbefogadás.

Az örökbefogadás után sem engedjük el a gazdik kezét. Minden kutya örökre „a mi kutyánk” marad.

– Milyen tévhitekkel találkoztok leggyakrabban?

– Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy a bichon jól elvan kint a kertben. Nem. Ezek a kutyák társállatok, az ember közelségére lettek tenyésztve. A hosszan tartó izoláció viselkedési zavarokhoz vezethet.

Szintén gyakori félreértés, hogy a bichon gyerekbarát, tehát automatikusan ideális családi kutya. A valóság az, hogy sok mentett kutya traumatizált. Egy zaklatott, nem megfelelően kezelt kutya, fajtától függetlenül haraphat.

Visszatérő probléma a mini vagy extra mini változat hirdetése. Ilyen hivatalosan nem létezik. A standard alatti méret gyakran genetikai rendellenesség következménye, amely súlyos egészségügyi problémákkal járhat.

Téves az is, hogy minden bichon antiallergén. A helyes kifejezés a hypoallergén, vagyis kevésbé allergizáló, de erre sincs garancia, különösen mentett, nem ismert származású kutyák esetében.

– Milyen kihívásokkal szembesültök az utóbbi években?

– Egyre több az idős, 10 év feletti, beteg vagy problémás kutya. Az ő örökbeadási esélyük rendkívül alacsony. A 8 év feletti vagy harapós kutyák gyakran életük végéig nálunk maradnak.

Ez érzelmileg és anyagilag is megterhelő. Az egyesület működését nagyrészt adományok és az adó 1% felajánlások tartják fenn. Folyamatos egyensúlyozás, hogy segítsünk az aktuálisan bajba jutott kutyákon, miközben helyet is kell biztosítanunk az új mentéseknek.

Mi kizárólag ivartalanított kutyát adunk örökbe. Nincs majd megoldjuk típusú ígéret. Egy élet sorsáról nem lehet pusztán jóhiszeműség alapján dönteni.

– Tudsz olyan történetet, ami különösen emlékezetes maradt?

– Nehéz egyet kiemelni, mert minden gazdisodás ünnep.

Mimi története azonban különösen mély nyomot hagyott bennünk. Súlyos porckorongsérv miatt lebénult a hátsó két lábára. Budapesten műtötték, majd hosszú rehabilitáció következett. Napi gyakorlatok, izomerősítés, kitartó munka.

Ma Mimi újra jár. Gazdis, boldog életet él.

Ezek a pillanatok adnak erőt. Mert minden megmentett élet mögött rengeteg láthatatlan munka, könny és remény van. Nem vagyunk hősök. Csak emberek, akik hisznek abban, hogy a világ egy kicsit jobb hely lehet, ha odafigyelünk azokra, akik nem tudnak segítséget kérni.

És ha akár egyetlen kutya is esélyt kap egy boldog életre, már megérte.