Az előadás során szó esett arról, hogy a 14. századra a kunok fokozatosan letelepedtek, felvették a kereszténységet, és egyre szorosabban beépültek a királyság struktúrájába. A trónharcok idején (1301–1308) Károly Róbert mellé álltak, és segítették őt az oligarchák elleni küzdelmében. A királyi hadjáratokban is részt vettek, így fontos katonai erőt képviseltek. Nagy Lajos uralkodása alatt a kunok hűséges katonái maradtak az Anjou-ház uralkodóinak, és számos hadjáratban harcoltak.

Társadalmuk ekkorra jelentősen átalakult: a nomád életmódról áttértek a földművelésre és állattartásra, és saját önkormányzati rendszerük révén a magyar nemességhez hasonló jogokat élveztek. Vallási és kulturális beilleszkedésüket a pápai térítések is segítették. A kunok így a 14. századra a Magyar Királyság szerves részévé váltak, miközben katonai és politikai szerepük megmaradt.

Az előadás kitért a kunok ábrázolására a Képes Krónikában és a Magyar Anjou Legendáriumban (1340 körül), ahol olyan epizódok is megjelennek, mint Szent László és a leányrabló kun párviadala. Ezek az ábrázolások betekintést nyújtanak a korabeli kun-magyar kapcsolatokba és a kunok társadalmi helyzetébe.

Bemutatták továbbá a kunokhoz köthető kincsleleteket, mint például a kelebiai kincsleletet, a kígyóspusztai övcsatot és a felsőszentkirályi kincsleletet. Ezek a leletek arra utalnak, hogy tulajdonosaik kapcsolatban álltak a királyi udvarral, és a kun társadalom a 14. században jelentős átalakuláson ment keresztül.​

Az előadás végén szó esett a kunok térítéséről is, amely XXII. János pápa idején zajlott, tovább erősítve a kunok integrációját a Magyar Királyság társadalmába.