Az ünnepség az időskor értékére, a megélt évtizedekre és az emberi kapcsolatok fontosságára irányította a figyelmet. A család, a barátok, az emlékek és az együtt töltött idő idősebb korban is fontos kapaszkodót jelentenek, egy látogatás vagy egy telefonhívás pedig sokszor többet ér bármilyen tárgyi ajándéknál.

Az idősek megbecsülésének napja

Csányi József polgármester Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata nevében köszöntötte az intézmény lakóit és dolgozóit. Arról beszélt, hogy október 1-je jó alkalom arra, hogy megálljunk a mindennapi rohanásban, és kifejezzük hálánkat az idősebb generációknak mindazért, amit családjukért és közösségükért tettek.

Hangsúlyozta, hogy a fiatalabbak felelőssége az idősek segítése és megbecsülése. Fontos, hogy az intézményekben ne csak a megfelelő ellátás legyen biztosított, hanem olyan környezet is, ahol a lakók biztonságban érzik magukat, társaságban lehetnek, programokon vehetnek részt, családtagjaik pedig szívesen látogatják őket. Az önkormányzat a Nádasdy utcai telephely mellett a Tóth Kálmán utcában és a Csanyi úton is erre törekszik.

A polgármester megköszönte az intézmény dolgozóinak gondoskodó munkáját, valamint a műsorban közreműködő diákoknak, pedagógusoknak és a művészeti iskola növendékeinek az ünnepi szereplést.

„Ne csak éveket adjunk az élethez”

Magyariné Tóth Erika intézményvezető szerint az idősek világnapja nemcsak a múltról, hanem a jelen tartalmasságáról is szól. A hosszú életben ott vannak az örömök, a veszteségek, a változások és az újrakezdések, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember egyszer azt mondhassa: ezt is megéltem.

Kiemelte, hogy idősebb korban különösen sokat jelentenek a biztonságot adó ismerős arcok, a beszélgetések, a közös programok és az emberi kapcsolatok. Az intézményi gondoskodás ezért nem csupán az alapvető szükségletek biztosítását jelenti, hanem azt is, hogy minden lakó érezze: számít, fontos része a közösségnek, és vannak még örömteli pillanatok előtte.

Ennek jegyében fogalmazódott meg az ünnepség egyik legfontosabb gondolata is: ne csak éveket adjunk az élethez, hanem életet az évekhez.

Vers, zene és ének az ünnepelteknek

A köszöntők után ünnepi műsor következett. Csizmadia József Miniska Zsejke Az örök fiatalság című versét szavalta, majd a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanárai muzsikáltak.

A világnaphoz kapcsolódó műsorban Juhász Eszter és Balogh Zsófia hegedűn, Csányi Flórián és Karádi Simon brácsán játszottak, Lengyel Réka gitáron működött közre, Závogyán Bercel pedig hegedűn lépett fel. Bach egyik indulója mellett az Által mennék én a Tiszán című népdal is felcsendült. A növendékeket Szeriné Biró Ágnes, Takács Gábor és Závogyánné Varga Ildikó készítette fel.

Kovács Rita Rajki Miklós Bíztató versét tolmácsolta, majd a Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola tanulói következtek. A diákok versekkel, prózával és énekkel készültek, de saját készítésű rajzokkal és rövid, személyes üzenetekkel is kedveskedtek az időseknek.

Gyenes Attila, az iskola igazgatója a diákok üzeneteivel ellátott emléket adott át Magyariné Tóth Erikának, az intézmény vezetőjének. Az ünnepi műsor részeként Jéga Zsolt Szalainé Komlósi Gizella Őszidő című versét is elszavalta, majd az intézmény dolgozói saját produkcióval lepték meg a lakókat, így a műsorban a gyermekektől az idősekig minden korosztály képviseltette magát.

Virággal köszöntötték a legidősebbeket

Az ünnepség egyik megható része a telephely legidősebb lakóinak köszöntése volt. Major Istvánné, Matildka néni 90, Mészáros Erzsébet és Kalapács Istvánné, Erzsike néni 91, Dencs Sándorné, Marika néni 92, Bagi Istvánné, Erzsike néni 93, Trombitás Lászlóné, Irénke néni és Hajdú Sándorné, Erzsike néni 95, Bajnóczi Hermina pedig 96 éves.

Azoknak, akik egészségi állapotuk miatt nem tudtak részt venni az ünnepségen, a dolgozók vitték el a virágokat. A telephely legidősebb férfi ellátottja Ferenczi István, aki 87 éves.

Az idősek világnapja egyetlen nap a naptárban, az egymás iránti figyelem és tisztelet azonban ennél jóval többet jelent. A Nádasdy utcai ünnepség arra emlékeztetett, hogy a megélt évtizedek mögött családi történetek, emlékek és továbbadható tapasztalatok sora húzódik.

És talán ezért is olyan sokat jelent egy egyszerű mondat: „Ezt is megéltem.”