A jeles alkalomból Balla László alpolgármester és Gyenes Attila képviselő köszöntötte őt otthonában, átadva Orbán Viktor miniszterelnök kézjegyével ellátott emléklapot, valamint a városvezetés nevében egy virágcsokrot.

Felber Mihály 1935. április 8-án született Kispesten. Élete korán nehéz fordulatot vett: alig másfél évesen elvesztette édesanyját. Nyolcéves korában nevelőszülőkhöz került Jászárokszállásra, ahol hét éven át dolgozott a tanyán. Sertéseket és marhákat gondozott, miközben befejezte az általános iskolát.

Szorgalma és tanítójának támogatása révén felvételt nyert a Szolnoki Gépipari Technikumba, amit állami támogatással 1954-ben el is végzett. A nyári szüneteket a tanyán, a kötelező üzemi gyakorlatokat pedig Budapesten töltötte. Ugyanebben az évben Kiskunfélegyházára helyezték, a Bányászati Berendezések Gyárába, amely életének később is fontos színtere lett.

1955-ben behívták katonának, a debreceni tiszti iskolába vonult be. 1956. október 20-án avatták tisztté, három nappal később pedig kitört a forradalom. 1958-ban szerelt le. 1960-ban megházasodott, boldog családi életet élt feleségével, akit 2013-ban veszített el. Két gyermekük született: Gabriella és Róbert.

Misi bácsit a Bányászati Berendezések Gyárából korengedménnyel nyugdíjazták 1992-ben. Bár 2013 óta özvegyként él, nem magányos. Másfél éve ismerkedett meg Klárikával, akivel, bár külön háztartásban élnek, sok időt töltenek együtt, örömöt találva egymás társaságában.

Az ünnepelt máig aktív életet él: minden nap három kilométert sétál, reggelente tornázik, és nem engedi magát „leülni” – sem szó szerint, sem átvitt értelemben. Nem hajlandó egy óránál tovább ülni, mert hisz abban, hogy a mozgás és a folyamatos gondolkodás fiatalon tart.

Felber Mihály mosolya, nyitottsága és életszeretete nemcsak tiszteletre méltó, de inspiráló is. A születésnapi ünneplés nemcsak egy kerek évforduló apropója volt, hanem egy példaértékű életút elismerése is.