Attila elmondta, hogy a tavaly bemutatott dokumentumfilmjének - amelyet dr. Juhos Imre plébánossal közösen rendeztek - nem várt utóélete született. Az alkotásban szereplők, a filmen dolgozó segítők és nézők közül is többen jelezték, hogy a szeretnék, ha folyatódna a fülöpjakabi történeteket bemutató művek sora. Aztán egy nap, a temetőben sétálva ötlött fel benne a gondolat, hogy az ott nyugvók történetét már nem ismerheti meg soha senki.

Ezért amíg lehet, ezeket le kell jegyezni, felkutatni és az utókornak emléket állítva bemutatni. Maga is hallott gyermekként családjában olyan elbeszéléseket, amelyek tanulsággal szolgálhatnak sokaknak. Ekkor döntötte el, hogy anyai nagyapja bátyjának, a Don-kanyart megjárt Némedi-Varga Jánosnak a történetét dolgozza fel. A forgatókönyv gyermekkorában hallott sztorikból, fülöpjakabi kutatásokból, családi visszaemlékezésekből és némi fikcióból állt össze.

Nem kell mindenből a legjobbnak lenned, elég a legjobb embereket megtalálnod a munkához! – vallja Attila a csapatáról, amelynek tagjai gondolkodás nélkül álltak mellé, így nagyon gyorsan elkezdhették a közös munkát. A felkutatott forrásanyagokból elkészített egy jelenetlistát, amit felosztottak három részre és forgatókönyvíró társaival, Czene Elizabettel és dr. Juhos Imrével megkezdték a részletek kidolgozását, amelynek eredményeképpen született meg a végleges forgatókönyv.

Korabeli fényképek segítségével válogatták a szereplőket, a stáb tagjai is javarészt önként jelentkezőkből álltak össze. Bár a film teljes egészében önerőből készült, Attila elmondta, hogy az összefogás, amit tapasztalt nem fogható semmihez és rengeteg pozitív megerősítést adott neki. Sok egykori helyszínt kellett megépíteni, amelyben Fülöpjakab Község Önkormányzata nagy segítségére volt, valamint a helyi egyház és dr. Juhos Imre vállalása is felbecsülhetetlen. Attila nevetve mondta el, hogy a ténnyel, hogy mekkora fába vágták a fejszéjüket akkor szembesültek, amikor januárban leforgatták az első négy perces jelenetet, körülbelül hat óra alatt.

Az elkészült film két időzónát ölel fel: 1942-ből és 1998-ból is dolgoz fel történéseket. A szereplők, az alkotók  mind amatőrök, amelyen nem is szeretnének változtani a későbbiekben sem. Ahogy az alkotó fogalmazott, ez egy lehetőség azoknak a tehetséges embereknek, akik talán soha nem tudták volna megmutatni, hogy mire képesek. 

– Boldog vagyok, ha azt látom, hogy maguk is meglepődnek saját teljesítményükön, a végeredményen, amihez tevékenyen hozzájárultak – mondta Katona Attila. Hozzátette, hogy nagyon intenzív év áll mögötte, ahol egyszerre szövegíró, operatőr, vágó és hangszerkesztő is volt úgy, hogy közben saját munkahelyén is helyt kellett állnia.

– Ha teljesen készen leszünk, legalább két napig aludni fogok, egyhuzamban. Építőiparban dolgozom, este hét körül értem haza, elláttam ilyenkor az állatokat, elvégeztem a ház körüli teendőket és éjjelente dolgoztam a filmen. Megérte a fáradozást. Összekovácsolt falubelieket, családokat, szomszédokat. Nagy fájdalmam, hogy szeretett nagymamám még látta a forgatás kezdetét, de sajnos a film befejezését már nem élhette meg. Az ő történetei is tovább élnek bennem és a filmben. Hatalmas összefogás, közösségi erő mozgatta a szálakat és adott energiát. Akkorát, hogy már az elkövetkező két évre megvan a következő projektem váza. Annyit elárulok, hogy eddig a dráma volt a fő irányvonal, a következő munkám egy vígjáték lesz. Az Örökké a szívemben című alkotással pedig indulni szeretnék a 2026-os Országos Függetlenfilm Fesztiválon – tudtuk meg Attilától.

Az elkészült nagyjátékfilm nyilvános bemutatója október 5-én, 18 órakor lesz Fülöpjakabon, a Csáki Pali Rendezvényházban.

Örökké a szívemben című film története röviden: 1942-es évben járunk, a második világháború már évek óta perzseli az emberi szíveket. Akármilyen viharok dúlnak a nagyvilágban, Fülöpjakab tele van élettel, a hétköznapok nem álltak meg. A történet két főhőse egy fiatal lány és fiú, akik a helyi nyárköszöntő bálon találkoztak egymással, és mint oly’ sok véletlen találkozás, ez is megváltoztatta az életüket örökre. A két fiatal egymásba szeret, ám a háború véres keze elszakítja őket egymástól, de a szerelem mégis kitart egy életen át. 

A film az idén nyolcvan éve véget ért második világháborúban harcolt katonáknak kíván emléket állítani.

Főrendező/operatőr/forgatókönyvíró: Katona Attila
Operatőr: Némedi Milán
Forgatókönyvíró: Dr. Juhos Imre plébános úr
Forgatókönyvíró: Czene Elizabet
Forgatókönyvíró: Budai Réka
Látványtervező: Baranyi Kitti
Dráma: Horváthné Gellért Emőke
Zene: Kovács Andi, Rácz Amira, Lukács Gábor
Katonai kordinátor: Polyák Mátyás
Díszlet: Polyák Erika, Budai János
 

Főszereplők:
 Rácz Istvánné Margit
 Budai Réka
 Szécsényi Zoltán
 Katona Renátó
 Bereczki Zoltán
 Ifj. Cseri József
 Ifj. Seres István
 Juhász Andrea
 Kádár Norbert