A félegyházi Művese Állomás jelenlegi épületében 1995 óta működik, de már ezt megelőzően is zajlott dialízis ellátás a városi kórházban.

– Alapvetően veseelégtelen betegeket látunk el, jelenleg 44 pácienst kezelünk 40 évestől egészen 90 évesig. Az állomáson kilenc ágyon heti háromszor, két-három műszakban folyik vesepótló kezelés. Emellett nefrológiai szakrendelést is végzünk, ahová vesebetegséggel, húgyúti panaszokkal, illetve a cukorbetegség okozta veseszövődmények vizsgálatára érkeznek a páciensek. Az orvosi oldalon másfél nefrológusnak megfelelő létszámmal működünk, az egyik kolléga félállásban Kecskeméten is dolgozik. Van öt nővérünk, egy főnővér, egy gazdasági nővér, három takarító, és egy technikus is része a csapatnak. Nagyon szoros, jól működő munkakapcsolatban vagyunk. A munkatársak közötti együttműködés zökkenőmentes, jól szervezett – részletezi dr. Szabó Margit.

Teljes élet dialízis mellett is

Hozzáteszi azt is, hogy a dialízis egy krónikus kezelési forma, amely hosszú távú, rendszeres jelenlétet igényel. A kezelés ugyanakkor – szemben például az onkológiai ellátással – olyan általános állapotot tud biztosítani a betegeknek, amely lehetővé teszi a hétköznapi, aktív életvitelt is.

– Vannak olyan páciensek, akik a dialízis mellett dolgoznak, családot tartanak el, főznek, és az unokáikkal töltik az időt, de mindez életkortól és általános állapottól függ. Amennyiben nincsenek súlyos kísérő betegségeik, a legtöbben kielégítő életminőségben élhetnek. Természetesen, ha valaki több szervet érintő betegséggel küzd, akkor korlátozottabb lehet a mozgástere. Ennek ellenére a félegyházi betegek általános állapota kifejezetten jó. A betegek részéről tanúsított együttműködés, különösen a folyadékbevitel tudatos szabályozása, jelentősen befolyásolja az életminőségüket – hangsúlyozza.

A központ vonzáskörzete kapcsán azt is elmondja, hogy jóval túlnyúlik Kiskunfélegyháza határain, gyakorlatilag az egész Dél-Bács vármegyét ellátják. Érkeznek betegek Bácsalmásról, Tompáról, Kiskunhalasról, Kiskunmajsáról, Jászszentlászlóról és más környező településekről is.

Egyensúly a szakmaiság és a gondoskodás között

A vezető főorvos a napi működés legnagyobb kihívásaként a helyi kórházi háttér hiányát emeli ki.  

– Mivel a kórházban megszűnt az aktív betegellátás, és nincs helyben intenzíves vagy osztályos háttér, az akut, vagy súlyosabb állapotú betegeket Kecskemétre kell irányítani Ez logisztikailag és szervezés szempontjából is plusz feladatot jelent – mondja. Hozzáteszi azt is, hogy a kezelések ettől függetlenül gördülékenyen zajlanak, jól szervezett szállítószolgálattal, amely ajtótól ajtóig viszi a betegeket. A páciensek így általában reggel érkeznek, és dél körül térnek haza – egy-egy kezelés fél napot vesz igénybe az életükből.

Arról is beszél, hogy a visszajelzések alapján a betegek kifejezetten elégedettek az ellátással. Gyakran a hozzátartozók is megosztják tapasztalataikat – főként halálesetek kapcsán –, amikor kiderül, mennyire sokat jelentett az itt töltött idő a szeretteiknek.

– Mindig nyitottak vagyunk a visszajelzésekre, jóra és rosszra egyaránt. Nálunk mindenki tudja, hogy nyíltan lehet beszélni bármiről. Ha valaki valamit jelez, igyekszünk megoldani. És mi is figyelmeztetünk, ha problémát tapasztalunk, például a higiénével kapcsolatban – fogalmaz.

Családias közösség, őszinte emberi kapcsolatok

A központban a családias légkör nem csupán jelszó, hanem a mindennapok része.

– A dialízis kicsit pszichoterápia is. A betegek sokszor magányosan élnek otthon, de itt közösségre lelnek. Hétről hétre ugyanazokkal a társakkal találkoznak, megosztják egymással az életüket, legyen szó unokáról, főzésről, utazásról vagy gyászról. Ez az emberi közelség pszichológiai támogatásként is szolgál, sőt gyakran a betegek egymást is segítik. A személyzet ismeri a betegeket név szerint és személyesen is, ami még szorosabbá teszi a kapcsolatot. Mi is megosztjuk velük, ha valami fontos történik velünk. Ez egy érzelmileg is működő közösség – meséli a mindennapokról.

A közösségépítés ünnepi alkalmakkor is megmutatkozik. Számos páciens hosszú évek óta jár a központba, így vannak olyanok, akiket 15, 20 vagy akár 25 éves „dialízisévfordulójukon” is köszöntenek.

– Karácsonykor és húsvétkor mindenki kap egy-egy apró ajándékot, amit a dolgozók saját költségükön állítanak össze. A karácsonyi, húsvéti ajándékokban az elmúlt évben egy alapítvány is segítségünkre volt. Közös vacsorákat szervezünk a dolgozókkal, de a betegek is gyakran hoznak süteményt, köszöntenek bennünket, ünnepelnek minket és egymást. Sokuk számára ez a hely vált az otthon utáni második családdá. Volt, aki 90 évesen azt kérte, hogy itt köszöntsék fel a városvezetés képviselői, mert ez a hely jelenti számára az igazi közösséget – emeli ki dr. Szabó Margit.

Elismerés, amely láthatóvá tett egy láthatatlan munkát

A Kiskunfélegyháza Város Egészségügyéért kitüntető díjat hatalmas megtiszteltetésként élte meg az állomás teljes közössége.

– Hosszú időn át a kórház árnyékában dolgoztunk, és mivel korábban nem állami fenntartásban működtünk, úgy éreztük, hogy kevésbé voltunk szem előtt. Az elismeréssel végre láthatóvá váltunk. Ez a díj visszaigazolta számukra, hogy a munkánk fontos és értékes nemcsak a betegeknek, hanem a városnak is. Mindannyian büszkék vagyunk erre – hangsúlyozza.

A jövő: a színvonal megtartása

A vezető főorvostól azt is megtudjuk, hogy az állomás gyakorlatilag teljes kapacitással működik, így bővítésre jelenleg nincs lehetőség. Legfontosabb céljuk a minőség megtartása mind szakmailag mind emberileg.

– A csapat elhivatott abban, hogy a betegek méltósággal, biztonságban és szeretetben élhessék meg mindennapjaikat, ezt tekintik a legnagyobb feladatnak és felelősségnek. Továbbra is igyekszünk a betegek maximális szolgálatára lenni, mert mi azért vagyunk, hogy őket szolgáljuk – összegzi dr. Szabó Margit.

Fotó: Ujvári Sándor