– Először is szeretettel gratulálunk a fantasztikus elismeréshez. Milyen eljárás előzte meg a nagydoktori címet?

– Az MTA doktora a PhD következő tudományos fokozata, amelynek van egy bárki számára hozzáférhető követelményrendszere. Ez többek között publikációkból, hivatkozásokból, oktatási tevékenységből tevődik össze. A követelményrendszer teljesítése után beadható a pályázat, amennyiben az egyén úgy érzi, hogy a szintet elérte. Az akadémiához benyújtott pályázat elbírálása körülbelül egy-másfél éves folyamatot vesz igénybe. Először a habitusvizsgálat során egy háromszoros szűrőrendszernek kell megfelelni, ahol azt vizsgálják, hogy a pályázat befogadható-e, illetve a jelölt eddigi tudományos teljesítménye megfelel-e az elvárásoknak. Ezután következik a bírálati szakasz, amelynek során három független bíráló véleményezi a dolgozatot, írásban. Mindezt követi a nyilvános védés, amelyre esetemben március 5-én került sor. A legvégén, a védés után még a Doktori Tanács véleményezi, hogy történt-e bármilyen hiba, etikai vétség az eljárás során, és dönt a cím odaítéléséről.

– Milyen érzés számodra ezt a címet birtokolni?

– 15 éve a legjobb tudásom szerint végzem a munkámat és úgy éreztem, hogy ez még bennem van. Számítottam a kérdésre és a válaszom rá Lukács evangéliumából való: egy alkalommal a hetvenkét tanítvány visszaérkezik Jézushoz, és örömmel számolnak be arról, hogy ördögöket űztek. Büszkék voltak rá és boldogsággal töltötte el őket a cselekedet. Jézus azt mondta: ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem, hogy a nevetek fel van írva a mennyek országában!

– Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Gimnáziumban végeztél. Körvonalazódott már akkoriban, hogy mi lesz a hivatásod?

– A gimnázium biológia tagozatára jelentkeztem, kémia fakultáció mellett. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok vissza tanáraimra, Kocsis Géza és Nagy Zsolt tanár urakra és Sávoliné Katalin tanárnőre. A természettudomány mindenképpen irányadó volt számomra, tudtam, hogy ebben szeretnék tevékenykedni később. Az orvosi pályától tartottam egy kicsit, így a mezőgazdasági felé orientálódtam. Az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetemre mentem, ahol az ötéves rendszeren belül volt egy kétéves felkészítő szakasz, amelynek végén lehetett specializálódni. Tetszett a növénykutatás, és ott, az első két évben megerősödtem abban, hogy ez lesz az én pályám.

– A szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. Biotechnológiai Laboratórium vezetőjeként tevékenykedsz. Miért pont Szeged?

– Az egyetemen választani kellett gyakorlati helyet, a harmadév elején, ekkor kerültem kapcsolatba Szegeddel és a vállalattal. Bár akkor még nem létezett duális képzés, de saját elhatározásból többen is így tanultunk. Minden pénteken, akkor még teljesen ingyen, önszorgalomból jártam Szegedre dolgozni. Az ötödév végén, diploma után ajánlottak egy állást, amit örömmel elfogadtam. Így kerültem oda és maradtam ott. Nagyon sokat tanultam az elődöktől az elmúlt évek alatt és ez a folyamat még mindig tart.

– Mi pontosan a feladatod? Hogyan telnek a hétköznapjaid?

– A Gabonakutató elsősorban szántóföldi növényfajták nemesítésével, vetőmagjának előállításával és forgalmazásával foglalkozik. A legfontosabb számunkra, hogy az általunk előállított vetőmagok versenyképesek, népszerűek legyenek, a gazdák bizalommal vásároljanak tőlünk. Folyamatos verseny zajlik ezen a területen is: a fajta legyen ellenálló a betegségekkel, a klímaváltozással szemben, legyen magas a termőképessége és minősége is feleljen meg a piaci követelményeknek. Ha ma belevágunk együtt egy nemesítési folyamatba, és szeretnénk egy új búzafajtát a piacra juttatni, az 10-15 évbe kerül. Elindulunk az első keresztezésektől, szelektáljuk a növényeket, a vonalakat a szántóföldön, (kis sor, nagy sor, kisparcella, nagyparcella) a végén több termőhelyes kísérlettel zárunk. Ha úgy gondoljuk, hogy készen van az új fajta (ekkor még jelölt) és jó, a piacra még akkor sem léphetünk ki. Mindezek után következik egy hároméves NÉBIH tesztelés, amely végén a hivatal adja ki az engedélyt, hogy a vetőmag valóban köztermesztésre alkalmas fajta. A laboratóriumi hátterünk ezen igyekszik segíteni: generációgyorsítással foglalkozunk, amely az említett folyamat 2-3 évvel való lecsökkentését jelenti. Így gyorsabb és hatékonyabb eredményt érünk el, természetesen géntechnológia nélkül.  A szántóföldi szelekció folyamata 8-10 évet vesz igénybe, ahol a szelekció során a szülői tulajdonságok keverednek az utód nemzedékekben. Az új fajtákkal szemben elvárás a genetikai tisztaság. A genetikai tisztaság elérése az, ami nagyon hosszú időbe telik, és amit mi 8-10 év helyett, egyetlen lépésben, sejttenyésztési technikával tudunk elérni laboratóriumi körülmények között. A munkám nagy része laborban, üvegházban folyik. Természetesen terepen is kint vagyunk, részt veszünk a szelekciós folyamatokban. Nagyon sok diákot fogadunk egyetemekről és főiskolákról, akik gyakorlataikon vagy szakdolgozatuk készítése során sokat segítenek.

– A pályamunkád is erről a folyamatról szól. Mekkora csapat állt mögötted?

– A szűk csoport hat fős volt, de természetesen több csapat munkájának is köszönhető az eredmény. A nemesítés nem áll meg, folyamatosan kutatjuk az új lehetőségeket. Minden évben indítunk új nemesítési programokat, ahogyan évente be is fejeződik egy. Egy búzafajta élettartama a piacon átlagosan 5 év, a nagyon kiemelkedőek 15-20 évig is jelen vannak. Előre azonban nem tudjuk megmondani, melyik lesz a slágerfajta a gazdák körében.

– Külföldi munkavégzés nem volt a lehetőségeid között?

– Volt megkeresésem külföldi cégektől, de sosem vonzott a hosszútávú külföldön tartózkodás. A megszerzett tapasztalatot és tudást itthon kívántam kamatoztatni. A PhD eskü is minden kutatónak megerősítés abban, hogy a haza és az alma mater érdekeit képviselje.

– Hogyan tudsz kikapcsolódni?

– A Liget Társulat tagja vagyok, amely hívekből toborzott színjátszó társulat. 10 éve Kerekes Laci bácsiban merült fel a gondolat, hogy legyen egy társulat, ami passiójátékot mutat be minden húsvétkor. Dr. Thorday Attila plébános támogatta őt, majd találtak egy ferences diákot, Kaj Ádám rendezőt, aki azt vallja, hogy passiójátékot csak hívő emberekkel lehet előadni, ezért a templomban toboroztak lelkes híveket. Így jött létre ez a csapat, én a második évben csatlakoztam hozzájuk. Nagyon sok csodát éltünk már át együtt. A feleségemet is itt ismertem meg. Feltölt ez a tevékenység és teljesen kikapcsol. Örömmel visszük darabjainkat oda, ahova hívnak. Számos itthoni település mellett vendégszerepeltünk már németországi és erdélyi közösségeknél. Idén tízedik alkalommal készülünk arra, hogy egy új színdarabbal örvendeztessük meg az érdeklődőket. A sok-sok együtt töltött próba, elmélkedések a bibliai történetek felett és a játék öröme eggyé kovácsolnak minket. Reméljük, hogy idén is sikerül méltó ajándékot készítenünk húsvét misztériuma alkalmából a híveknek!