Vízhányóné Farkas Brigitta – Az olvasásra nevelés fontosságát képviseli

– Vízhányóné Farkas Brigittának hívnak, de a gyerekek csak Brigi néninek szólítanak az iskolában. Tanítói diplomámat 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán szereztem meg, mellyel gyermekkorom legnagyobb álma vált valóra. Rögtön el is tudtam kezdeni dolgozni a Constantinum Katolikus Általános Iskolában. Napközis nevelőként, osztálytanítóként és felső tagozaton matematika tanárként is szereztem tapasztalatokat. Mégis legnagyobb hatással a pedagógiai szemléletemre három gyermekem megszületése, óvodába és iskolába lépése volt.

Szeretetteljes, biztonságos és családias légkör megteremtésére törekszem. A célom, hogy a tudást játékosan, tapasztalati úton sajátítsák el. A zenék, a ritmus és a mondókák mind segítenek ebben. A hangsúlyt mindezek mellett a biztos alapkészségek megtanítására, és az olvasóvá nevelésre szeretném helyezni.

Nagyon fontos számomra a személyes és jó kapcsolat a rám bízott gyermekekkel és szüleikkel egyaránt. Számítok a szülők támogató együttműködésére.

Szeretettel várom a leendő első kisdiákjaimat!

„A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.”

/Galillei/

Nagy Zsolt – A gyerekeknek Zsolt bácsi vagyok

Már alsós gyerekként tudtam, hogy tanító és zenész szeretnék lenni. Ez azért is érdekes, mert a családunkban nem volt sem tanító sem zenész. Művészeti középiskola után felvételiztem az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karára, ahol 2009-ben diplomáztam. Az oklevelemet az Oktatási Hivatal mesterdiplomaként fogadta el. Friss diplomásként néhány hónapot könyvtárosként és magyartanérként dolgoztam, majd 2009 szeptemberében indult el tanítói pályám egy délvidéki kis faluban, egy állami iskolában, ahol kilenc évig dolgoztam, mint osztályfőnök. Ezt követően Budapestre költöztem. A gondviselés a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontba vezérelt, ahol hat évig, egy nővér tanítótárssal megosztva voltunk osztályfőnökök. Magánéleti változások sodortak Kiskunfélegyházára, itt mintegy három éve élek és a párommal két gyermeket nevelünk. Amikor megfogant bennem, hogy az ingázás helyett a családot választom, félegyházi munka után kellett néznem. Egy percig sem volt kérdés, hogy először a Constantinumba pályázom. Ezúttal is köszönöm a bizalmat, hogy a 16-dik tanévemet ebben az intézményben kezdhettem.

A pedagógiai munka oktatási részében a tapasztalat útján való tanulást részesítem előnyben. Megítélésem szerint a nevelés nagyon fontos részét képezi a pedagógiai munkának. Ezen belül az érzelmi biztonság kialakítása, hogy bátran próbálkozzanak, hogy megtapasztalják azt, hogy hibázni nem bűn, hogy a kudarcaink által fejlődünk. A rugalmas alkalmazkodásra való nevelés (reziliencia) az egyre gyorsabban változó világban való boldogulást támogatja. Emellett figyelmet fordítok az önálló munkára való nevelésre, és az erőszakmentes kommunikáció elsajátítására és alkalmazására is, ami segíthet abban, hogy a gyerekek megtanulják: teljesen normális, ha nem értünk egyet, ha más a véleményünk, hisz különbözőek vagyunk, másképp vagyunk jók. Nagyon fontosnak tartom a szemkontaktust, az értő figyelmet, az odafordulást, a feltétel nélküli szeretetet, az élő szót, az interaktivitást.

Arra törekszem, hogy a gyerekek a saját képességeikhez mérten tudjanak haladni és arra, hogy az iskolát, ne csak kötelességként éljék meg, hanem olyan helyként, ahol jó lenni.