A félegyházi röplabda motorja Kurucz Tamás, aki több mint húsz éve kezdett játszani, és ma már rendszeresen szervez versenyeket a városban. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a helyi versenyekről és arról, miért szeretnek ide járni a játékosok. Közben szó esett arról is, hogy miként sodorta az élet a röplabda pályára, milyen lett a helyi közösség, és miért ragaszkodnak sokan ahhoz, hogy évről évre visszatérjenek Félegyházára.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a röplabdával?

– Nekem nem volt iskolában röplabda oktatás, inkább kézilabdáztam, fociztam. A strandröplabdát nagyjából 22 éve láttam meg először, amikor szerveztek egy versenyt. Nagyon megtetszett a hangulat, a játék, és elkezdtünk barátokkal hobbiszinten játszogatni. Eleinte csak szórakozás volt, de szépen lassan komolyabb lett, versenyekre is elkezdtünk járni. Amikor megismertük a környék röplabdásait, Szegedről, Kecskemétről, más városokból, egyre könnyebb lett a szervezés. Ha mi átmentünk hozzájuk játszani, ők cserébe jöttek Félegyházára. Idővel kialakult egy nagy család, ahol szinte bárhová mész az országban, ismerősökbe botlasz. Ez a közösség sokat adott, és ad a mai napig.

– Milyen formában játszátok a röplabdát Félegyházán?

– Itt legtöbbszőr vegyes párosban játszunk, egy fiú, egy lány alkot egy csapatot. Régebben volt, hogy négyes vagy hármas felállás is volt, de ma már csak párosban indulunk. Ez kiegyenlítettebb, és sok helyen így szokás a strandröplabdában.

– Kik vesznek részt a versenyeken?

– Legtöbben tanulták valamilyen szinten a röplabdát, sokan csapatban is játszottak, mielőtt abbahagyták. A szegediek és kecskemétiek rendszeresen járnak edzésre, de vannak teljesen hobbiszinten játszó csapatok is. A korosztály nagyjából 20 és 40 év között mozog, de mindig jönnek fiatalok is, ami nagyon jó jel. Általában 12 csapat fér bele egy napba, és a helyek gyorsan betelnek. A félegyházi strandon játszunk, az egyik pálya fix, a másikat a homokos focipályán állítjuk fel mobilhálóval. Eleinte furcsa volt, mindenki „gödörnek” hívja, de mára megszokták. A csapatok jól ismerik egymást, így bíróra sincs igazán szükség, az előző meccs vesztes csapata pontoz, viták ritkán vannak.

– Milyen díjazás várja a győzteseket?

– Az első három helyezett érmet és kupát kap, és szoktunk készíttetni pólókat, trikókat is „Aranyhomok Kupa” felirattal és évszámmal. Jó látni, amikor a játékosok más városok versenyein is ezekben játszanak, mert ez mutatja, hogy büszkék rá. Oklevél is jár az első négy csapatnak.

– Hogyan zajlik a szervezés?

– Általában egy hónappal a verseny előtt kiteszem az eseményt, és hamar betelik a mezőny. Van, hogy utolsó pillanatban lépnek vissza csapatok, de szerencsére mindig van tartalék, akik várják a lehetőséget. Egyszerűen kommunikálunk, legtöbbször Facebookon keresztül intézzük.

– És mi a helyzet télen, amikor nincs strandröplabda?

– Akkor teremben folytatjuk, hobbi szinten. Ez jó kikapcsolódás munka után, de ha közeledik egy verseny, akkor próbálunk tudatosabban gyakorolni. Van néhány fix tornánk Szarvason, Szegeden, Félegyházán is szoktunk rendezni, ha sikerül termet szerezni. Idén kicsit nehezebb volt, mert sok a szervezési akadály, de igyekszünk fenntartani a közösséget. Szeretnénk folytatni a hagyományokat, jövő nyáron biztos lesznek versenyek Félegyházán is. Addig is járunk más városokba, például Szegedre vagy Szarvasra. A lényeg, hogy együtt maradjon ez a társaság, mert a röplabda nemcsak sport, hanem barátság és közösség is.