– Hogyan kezdődött a kapcsolatod a tánccal?

– Már egészen fiatalon versenyszerűen úsztam. Az elért sikerek és dobogós helyezések ellenére a gimnáziumi tanulmányaim miatt sajnos kénytelen voltam feláldozni ezt a sportágat. Örökmozgóként folyamatosan kerestem a lehetőségeket, de akkoriban még nem gondoltam a táncra. Egy volt osztálytársam azonban biztatott, hogy menjünk el egy órára. Bár az elején csak a terem szélén ültem és figyeltem a többieket, hamar megtetszett, és onnantól kezdve minden gyorsan haladt.

– Középiskola után Budapesten folytattad a tanulmányaidat, és a táncot is…

– Egyértelmű volt számomra, hogy nem hagyom abba, ezért kerestem egy egyesületet. Az akkori I am Dirty nevű csapathoz csatlakoztam, amit azóta átkereszteltek Art Kingdomra. Elmondhatom, hogy 11 éve náluk táncolok és oktatok.

– Mennyire volt tudatos választás számodra ez a pálya?

– Amikor Budapestre költöztem, már teljesen egyértelmű volt, hogy szeretném ezt csinálni. Nem hanyagoltam el a tanulmányaimat, de a tánc idővel egyre nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. Szenvedéllyel és nagy szorgalommal végeztem, és kézzelfogható eredményei voltak annak, amit csináltam, hiszen sorra kaptam a munkákat, és hamar elkezdtem oktatni is. Az évek során nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is képeztem magam, hogy minél több tudást és tapasztalatot szerezzek.

– Merre jártál?

– Olaszországban, Írországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban is. Többek között ezek az utak a szakmai fejlődésemről szóltak, ugyanakkor sikerült turista szemmel is végig járni az országok különböző nevezetességeit.

– Az Art Kingdommal versenyeken is részt vettél.

– A Covid előtt teljesen a versenyzésre összpontosítottunk, legnagyobb sikereinket Lengyelországban értük el, ahol egy kifejezetten táncosoknak készült TV-showban is szerepeltünk. A műsorban a középdöntőig jutottunk, egy hajszálon múlt a döntő. Az egyesületünk fiú csapatával, név szerint a Side Effect-el 2019-ben, első magyarként szereztünk aranyérmet a World of Dance versenysorozatban. Több világbajnoki címet is elnyertünk. A World of Dance amerikai versenyére is kvalifikáltunk 2019-ben, de végül nem utaztunk ki, mivel a Covid járvány keresztülhúzta a terveinket.

– Sok változást hozott nektek a Covid?

– A mi egyesületünk működését és fennmaradását nagy mértékben megnehezítette, végül az online világnak köszönhetően tudtuk átvészelni. A táncos kultúra eközben világszerte megváltozott, sokan teljesen ráálltak az online oktatásra. Ez részben jó dolog, ugyanakkor örülünk, hogy az idő előrehaladtával vissza tudtuk építeni a régi rendszert, sőt, azóta nagy mértékben gyarapodott az egyesületünk létszáma. A járvány elteltével a fiú csapatunk barátsági és munkaszinten abszolút megmaradt, de a versenyzést már elengedtük. Azon dolgozunk, hogy a tanítványainknak nyújtsunk lehetőséget a versenyzésre. 

– Kiskunfélegyházán is indítottál csoportot.

– Az egyesület felkérésére alapítottam meg a szülővárosomban is az Art Kingdom tánccsoportot. Az iskola indítása és felépítése nagyon könnyedén és sikeresen alakult. Sokat jártam haza oktatni, de egy idő után segítséget kellett kérnem egy akkori tanítványamtól – aki ma már munkatársam – Bakó Barbarától, és együtt vittük tovább az órákat. Az igény megvolt iskolánk tovább bővítésére, így gyerekcsoportjainkat is elindítottuk Buri Dóra vezetésével. Az egyesület végül nem az érdeklődés hiánya miatt szűnt meg, hanem azért, mert a budapesti munkák egyre több időt igényeltek, és nehezítették a folytatást. Akkoriban több TV-s produkcióban is részt vettem, ami nagy összpontosítást követelt.

– Láthattunk többek között zenés-táncos televíziós műsorban és koncerteken is háttértáncosként. Kiemelnél néhányat?

– Szerepeltünk több X-Faktor évadban, a Dancing with the Stars-ban, a Csináljuk a fesztivált két évadában, az Álarcos Énekes, a Dal, a Szenzációs négyes című műsorokban. Koncerteken dolgoztunk együtt Azahriah-val, Manuellel, Desh-el, a TNT-vel, a Hungáriával, Vallmarral és a Halott Pénzzel is.
Nagy öröm, amikor az a munkám, amit nagy szenvedéllyel csinálok. Inspiráló, hogy az adott produkciót milliók láthatják tévén keresztül, és hihetetlen érzés amikor egy koncert alkalmával látod a több tízezer embert. De el kell mondanom azt is, hogy nagyon sok munkát és rengeteg időt igényel a megfelelő felkészülés. Egy X-faktor évadban például hétről hétre készülünk, több színpadi próba is van, és külön próba a kamerák beállítására. A Csináljuk a fesztivált című műsorban a kamera és felvételi napokat megelőzően van egy hathetes próbaidőszakunk, ahol mintegy 35 táncos produkciót kell megtanulnunk. Mivel egy produkció átlagosan három perc, ez összesen 105 percnyi tömény, intenzív táncos anyagot jelent. Ez testben és agyban egyaránt embert próbáló. Szerencsére összeszokott csapattal dolgozunk, ami nagyban megkönnyíti a feladatokat. Vagy például Azahriah háromnapos koncertjére három hétig folyamatosan készültünk, a negyedik héten pedig a színpad épülésével párhuzamosan gyakoroltuk a színpadi megjelenést.

– Táncosként sokat elértél már, de mindig van tovább. Mivel foglalkozol még?

– Jelenleg színpadi rendezőként és operatőrként is dolgozom egy műsoron, amiről nem szeretnék sokat elárulni, mivel majd csak decemberben kerül adásba. Ez mindenképpen előrelépés a karrieremben, hiszen én felelek egy műsor több tucat előadásáért. Régóta érdekelt a fotózás és videózás, de eddig nem volt rá időm. Egy barátomnak köszönhetően kaptam egy fényképezőgépet, amivel elkezdtem gyakorolni. Szerettem volna egy másik lehetőséget, amire a későbbiekben is támaszkodhatok. Olyannyira megszerettem, hogy ma már mellékállásban fotózok és videózok is. Egyelőre sokféle témát kipróbálok, de a divatfotózás áll hozzám a legközelebb. Az esküvők, content tartalmak, videóklipek gyártása terén is sok tapasztalatot szereztem. Igyekszem a tánc által nyert kreatív tudásomat és látásmódot hasznosítani ezen a területen, ami szerencsére elég eredményesnek és sikeresnek bizonyult. Nagyon sok tervem van még, teljes erőbedobással építem a karrieremet.

– Mi az, amit elárulhatsz a közeljövőre vonatkozó terveid közül?

– Egyelőre megvárom, hogy lezáruljanak a futó projektek, és az év végén egy kis pihenőt tartok, hogy átgondoljam az eddig történteket. Maximalista lévén igyekszem mindkét szakmai irányomat tovább fejleszteni. Mivel a „csúcsban” nem hiszek, a kulcsszavam a „még”, ami a fejlődésre értendő. Célom, hogy értéket, maradandót és örömet nyújtsak az embereknek azzal, amit csinálok.

B.D.