– Mesélnél egy kicsit arról, ki is vagy te, és hogyan találtál rá a ceremóniamesterségre?

– Az esküvők világa már régóta az életem része. Több mint nyolc évig fotóztam esküvőket, és ez idő alatt több mint száz pár nagy napját kísérhettem végig a készülődéstől egészen a hajnalig tartó bulikig. Ott voltam a legmeghittebb pillanatoknál és a legfelszabadultabb nevetéseknél is, és közben egyre inkább azt éreztem, hogy nemcsak megörökíteni szeretném ezeket a napokat, hanem aktívan formálni is a hangulatukat.

Így lettem ceremóniamester. Számomra ez nem csak koordinálásról szól, hanem arról, hogy megteremtsem azt a laza, mégis elegáns légkört, ahol minden gördülékenyen halad, a pár pedig nyugodtan megélheti életetek egyik legfontosabb napját. Fontos nekem, hogy az esküvő valóban róluk szóljon – őszinte érzelmekkel, felszabadultan, stressz nélkül.

– Mit gondolsz: mi az első, valódi lépés az esküvőszervezésben?
– Én mindig azt mondom, hogy van egy nulladik, sőt mínusz egyedik lépés: eldönteni önmagunkban és együtt, hogy valóban házasságot szeretnénk. Ez talán evidensnek hangzik, de nagyon fontos. Onnantól persze jön a lánykérés, majd az a kérdés, hogy mikor legyen az esküvő – akár még abban az évben, akár évekkel később.

– Az időpont kiválasztása mindig az első konkrét döntés?
– Igen, de ez sem fekete-fehér. Van, akinek erős kötődése van egy dátumhoz – például a lánykérés évfordulójához, vagy a szülők esküvőjének napjához. Másoknál viszont a helyszín az első szerelem. Előfordul, hogy valaki beleszeret egy rendezvényhelyszínbe, és inkább alkalmazkodik az elérhető dátumokhoz. Mindkettő teljesen rendben van.

– Ha már megvan az időpont és a helyszín, kivel érdemes folytatni a szervezést?
– Ez nagyban függ attól, van-e olyan szolgáltató, akihez erősen kötődnek. Volt már olyan, hogy egy pár inkább átszervezte az egész napot, csak hogy én fotózhassam az esküvőjüket.
Ha nincs ilyen „kulcsszereplő”, akkor én azt javaslom, hogy a ceremóniamester legyen a következő lépcsőfok. Ma már a ceremóniamester szinte félig esküvőszervező: segít a szolgáltatók kiválasztásában, az időpontok egyeztetésében, a forgatókönyv összeállításában.

– Te miben segítesz konkrétan ceremóniamesterként a nagy nap előtt?
– Összerakjuk az apró részleteket. Átbeszéljük, kikre van még szükség, mikor kell megkeresni az anyakönyvi hivatalt, a templomot, a papot vagy a szertartásvezetőt. Ezeket sokszor nagyon korán le kell foglalni, főleg, ha van személyes kötődés.
Emellett segítek a forgatókönyv kialakításában is: például mikor legyen a kreatív fotózás, lesz-e videós, mennyi idő kell egy-egy pillanatra ahhoz, hogy minden szolgáltató jól tudjon dolgozni.

– Gyakran nehéz döntés a zene is. Zenekar vagy DJ?
– Igen, és itt nagyon számít a násznép és maga a pár stílusa. Ha inkább harmincas korosztályról van szó, akik a retróra, 2000-es évekbeli zenékre buliznának, akkor sokszor a DJ a jobb választás. Ha viszont hagyományosabb hangulatot szeretnének, akkor a zenekar adja meg azt az ízt, amit keresnek. Mindkettő jó lehet, a lényeg, hogy passzoljon az esküvő egészéhez.

– Te nem ragaszkodsz a klasszikus hagyományokhoz?
– Ceremóniamesterként hiszek abban, hogy az esküvő a pár nagy napja, nem pedig egy kötelező társadalmi megfelelés. Ha valaki azonosul a hagyományokkal, az szuper. Ha nem, akkor ne erőltesse magára. Az esküvő egy új család születése – és ha már az elején megalkuvásokkal, önmagunk becsapásával indul, annak hosszú távon ára lehet. Például a „first look”-ban (ezt hívjuk annak, amikor a pár először látja meg egymást az esküvői ruhájukban) is rengeteg variáció van: lehet a vendégek érkezése előtt, intim körben, vagy lehet az első találkozás a szertartáson, a vendégek előtt. Mindegyik jó lehet, csak más forgatókönyvet igényel. Az én feladatom az, hogy elmondjam, milyen lehetőségek léteznek, hiszen jó esetben ez a párok első esküvője, és segítsek kiválasztani azt, ami igazán róluk szól.

– Mi történik, ha a tökéletes terv borul?

– A ceremóniamester egyik legfontosabb feladata az azonnali, nyugodt reagálás. Volt például olyan esküvő, ahol a szertartásvezető dugóba került, és egy órát késett. Mire az ifjú pár kiért a templomból, már át volt szervezve a program: vendégfogadás, fotózás, minden.
A párnak csak annyit mondtam: „Van egy kis módosítás, de minden rendben van.” Ez a lényeg. Az esküvőn a párnak nem problémát kell megoldania, hanem megélnie a napját.

– Mi az az egy tanács, amit minden párnak adnál?
– Döntsék el, milyen stílusú esküvőt szeretnének, és ahhoz igazítsanak mindent.
Kertiparti jellegű, modern, klasszikus lagzi – mindnek megvan a maga tökéletes menete. De ezek keverése sokszor nem működik jól. Ha tudatosan választanak stílust, a program, a hangulat és az egész nap sokkal harmonikusabb lesz.